Sűrű volt az élet, elmaradtam a bloggal egy cseppet. Szóval a napló helyett lassan a memoárirodalomba csúszunk vissza, ugyanis az időközben történtek miatt már alig emlékszem arra a két héttel ezelőtti lakodalomra, melyről írni szeretnék.
Mivel előtte a távoli kerületi városban filmeztünk, szegény kocsimat alaposan meg kellett nyúznom, hogy elérjem a lakodalomkezdetet. De sikerült. Az elmúlt nyolc évben hál’istennek még soha nem késtem el, egyszer, egy nagyfödémési szlovák lagziban jött vissza túl korán a fiatal pár a pozsonyi szertartásról, de az nem az én hibám. Szal a vendéghozó buszt orrhosszal megelőzve csörtettem be nagy sarkantyúpengéssel a terembe. Ott már felsorakozva álltak az örömszülők, közrefogva a boldog ifjú párt. A vőlegény fehér öltönyt viselt, a menyasszony – a szezon egyik legszebbike – pedig halványrózsaszín(? az ilyen színekkel vigyázni kell, T. szerint én nem ismerem a színeket, fogalmam sincs, mi az a bézs, a barackot enni szoktam, a mályva pedig egy virág). fogadóruhában. Pincér két darab volt összesen, de az egyik festő, a másik meg tán villanyszerelő, úgyhogy ne bántsuk meg a Hosszú Józsi meg a Menyhárt Attila-féléket, szóval az igazi pincéreket. Két legény pincérkedett, így korrekt. Nemigen tudták, mi a dürgés, de legalább jószándékúak voltak, s nem hányaveti parasztorcák.
A videós egy lozornói (!!!) gyerek volt. Mikor odaszóltam neki, hogy öcsém, ezt filmezd le, a lehető legrosszabb választ adta: Nem beszelem magyarul. Mint utóbb kiderült róla, egy – senki által nem ismert – magyar videós küldte maga helyett. Nem volt vele semmi gond, jól tette a dolgát, bár láthatóan szarul érezte magát a személyzeti asztalnál, mikor mindenki magyarul beszélt, de hát a nyelvtanulás lehetősége előtte is nyitott.
A zenekar a Csavargók volt. Bodó Karcsi és Lelkes Szabolcs már 6 éve muzsikálnak együtt, két szintivel. Nagyon jó zenekar. Abszolút jól lehet velük kommunikálni, ami nekünk, vőfélyeknek nagyon fontos. Ezen felül virtuóz eszköztudással rendelkeztek. De – ami mindezeknél is fontosabb – nagyon erősek a közönséggel való kapcsolattartásban. Vannak zenekarok – nevek említése nélkül –, amelyek nagyon jól lejátsszák a penzumukat, nincs benne hiba, zeneileg abszolút ott van, de a néppel nem tudják tartani a kapcsolatot. A Csavargók már-már rolleri szintűek a kommunikációban. Hatalmas bulit játszottak, és nagyon erősek voltak szövegileg.
Maga a lakadáré azért nem mondható A kategóriásnak, mert csak egy tálalás volt. Nem tudom, hogy ezért-e, vagy azért mert alapból hajlamuk volt rá, de rengetegen lerészegedtek. Ez aztán rányomta a bélyegét az egészre. A tintások egy része elaludt, egy része agresszív volt.
Fél négykor botoltam le. Az épület előtt összefutottunk két másik vőfély kollégával, Dodi vőféllyel, és Nagy Attilával. Az előbbi a Platánban, az utóbbi a Hotel Thermában**** dolgozott. Ritkaság, hogy ilyen jól sikerül összehangolni.
Szólj hozzá(m)!