Vőfélyblog

Prológus
- Jó napot kívánok, a ... házszámot keresem?
- Ki lakik ott?
- RZ.
- Ja, maga az esküvőbe gyütt? De mellikbe? Merd ma kettő is van Királyfán!
- Hát az RZ-be.
- Akkor menjen a kultúrházhoz.

A kultúrházban természetesen a másik csapat volt – vőfély nélkül –, így oda se mentem, hisz a vőlegény világosan megmondta, hogy a házhoz kell mennem, csak ezt mindig kaland megtalálni. Így megkérdeztem három kedves nénikét, akik a Fő utcán, egy padon ültek, humán térfigyelő rendszerként.
- Tessék mondani, RZ hol lakik?
- Há maga nem a Futyusz lagzijába megy?

Na, erre nem tudtam mit válaszolni...

A legutóbbi szombat Vágkirályfán ért. Komolyan, köszönet annak az ifjú párnak, aki 2007. május 5-én először hívott Vágkirályfára, mert annak ellenére, hogy e kedves kis mátyusföldi falu szülővárosomtól 58 kilométerre van, azóta évente megfordulok ott, van úgy, hogy kétszer is. Idén meg háromszor, azaz egyszer még megyünk. El fogom kezdeni terjeszteni magamról, hogy én vagyok a királyfai vőfély:), de csitulj, te szív!

Mint utóbb kiderült, a másik lagzis partit hívták Futyusznak, az aktuális vőlegény nagyapjának volt ez a ragadványneve, ahova az összes utamba kerülő királyfai el akart küldeni, de nekem máshol volt dolgom. Kürthy Gyula videós csak pár perccel előzött be. Az udvaron két cigányzenész várta, hogy muzsikálhassanak, egyébként sehol senki. Az ifjú pár mintegy 10 perc múlva érkezett, Tóth Attila (PROfoto) társaságában. Az udvaron, sátor alatt jól fogyott a jégbe hűtött pálinka, majd kikérés-búcsúztatás, és zenés kísérettel indulás a templomba, ahol a nászmise mellé bónusznak egy Péter-Pál ünnepi misét is kaptunk, így a szertartás még vágkirályfai léptékkel is hosszabb volt.

A szép Királyfát elhagyva Galántára, a Gazdaudvarba vettük az irányt. Korábban már párszor megfordultunk itt, mindig minden rendben volt, ahogy most is. Norbert főpincér mellett személyesen a Főnök is bekapcsolódott a felszolgálásba, szal a gazda szeme rajta volt mindenen. A dolog valszeg enélkül is gördülékenyen ment volna, mert ügyesek azok a gazdaudvaros fiúk, de biztos, ami biztos.

A zenét az RH duó, Horváth Dezsi és Rózsa Antal szolgáltatta. Róluk már írtunk korábban, de akik csak alkalmi olvasók, azok kedvéért mondjuk el, hogy ahol az RH duó a zenekar, ott garantált a jó hangulat. Amellett, hogy az öregfiúk korukat meghazudtoló lendülettel nyomják végig az éjszakákat, néha többet is zsinórban, a tanulást sem hagyták abba, és a klasszikus mulatós repertoár mellett a Nóta TV-n látható-hallható új mulatós számokat, a számomra ismeretlen Fásy- és egyéb kreálmányok, Stefano, Jolly, meg én nem tudom, ki a tököm új nótáit is nyomatják, amit a násznép is mindig díjaz. Úgy látszik, ők is kultiválják a Nóta TV-t, mert együtt énekeltek Dezsiékkel. Szal hozzáállás terén még mindig lehet tanulni az RH duótól. További szimpatikus vonásuk, hogy nem használnak szövegkönyvet. Azaz, amit játszanak, annak a szövegét is üzembiztosan tudják, mindemellett Dezsi hatalmasakat freestyle-ozik. Egyet, engedelmével meg is osztanék. Kakas bevitele, 2011. június 25. Csallóközkürt, kultúr: „Ezt a kakast ki kellene herélni, hogy ne járjon a vőféllyel kefélni”. Így olvasva alpári altesti humornak tetszik, de ott akkor... Ami pedig számomra nagyon fontos, hogy a fiúkkal jól lehet egyeztetni a programokat.

Az ifjú párnak nagyon erős násznépet sikerült toborozni, amely már a szülői tánc alatt is félig a parketten volt, onnantól pedig hajnalig megállás nélkül ropták. Csak a kettő tájban behozott káposzta után indult meg némi népvándorlás, de nem vészes. Amikor három óra tájban letettem a botot, még több mint a fél csapat előtt nyílt alkalmam ordítás nélkül, figyelő szemek előtt elmondani az elköszönőt, ami személyesen jólesett, bár ez nem szempont.

A mai ifjú párom egy tragikus esemény miatt kénytelen volt elhalasztani a lagziját, a jövő héten pedig egy más jellegű rendezvényen leszünk. Utána újra Mátyusföldön folytatjuk, igaz, félig csallóközi brigáddal. Jó botozást minden kollégának!