Tavaly októberben volt ez a lagzi. Az örömapa – akivel összetegeződtem, nagy tisztesség ez – az autóig kísért, és a parkolóban azt mondta, hogy „majd lesz ennek a kisebbnek is lagzija, keresni fognak”. Oké, csak ráérjek! – mondtam. A megkeresés nem is sokat váratott magára. Sokszor leírtam már, de leírom még egyszer, mert továbbra is így gondolom, nagy tisztesség az, ha az embert ugyanabba a családba visszahívják. Így kerültem most az Esztergom-Kertváros keleti végén, Dorog határában található LógaTó partjára.
Délután három órakor a szőgyéni templomban kezdtünk. Kikérés, búcsúztatás a tavalyitól eltérően nem volt. Nehéz ugyanabban a közegben ilyen rövid időn belül másodszor is helyt állni, mivel óhatatlanul mindenki az előzővel hasonlítja össze az eseményt. Ez pedig hiba. Így igyekeztem mindent kizárni a tudatomból, ami tavalyi volt. Ez olyan jól sikerült, hogy azt sem tudtam visszaidézni, vajon melyik öltönyöm volt rajtam akkor októberben. Csak titkon remélem, hogy nem éppen ez, amiben most is mentem, mert akkor a köbölkútiak soha többet nem fognak hívni, azt fogják gondolni, hogy ennek a faszinak csak egy öltönye van.
A szertartás után Tóth Attila videóssal, aki nem azonos a PROfotós Tóth Attila fotóssal útnak eredtünk. Čepec Laci, a fotós rossz helyen parkolt, így ő nem tudott előkonvojunkhoz csatlakozni. Jó is, hogy Attila tudta az utat, különben soha oda nem találtam volna. Aki nem tudja, hol a LógaTó, alaposan tájékozódjon előtte, különben napokig keresheti, nekünk meg csak pár óránk van reggelig.
Az odaérkezés után a kertben hosszas, mindenki mindenkivel fényképezkedés vette kezdetét, melynek során Laci olykor már-már a tesi épségét kockáztatta egy-egy jobb felvétel elkészítése érdekében. Ezek a fotósok ilyenek.
Amíg a nép kint fotózkodott, addig én Norberttel a főpincérrel, és Gajmóval, a Gajmó Band frontemberével megbeszéltem a legfontosabb tudnivalókat. Volt negyed óra előnyünk a násznéphez képest, ami mindig jól jön, ezt is sokszor leírtuk már – dpcs, mindig ugyanazt írjuk? – nem szeretünk a násznéppel együtt érkezni, mert az a halál. Ami meglepett, hogy a tavalyihoz képest a Gajmó Band teljesen kicserélődött, a folytonosságot csak Gajmó biztosította. Gyula basszusozott, Jancsi gitározott, Kornél szintizett, Gajmó dobolt. Hogy kinek melyik verzió tetszett jobban, döntse el maga. Én már a harmadik felállást láttam, 2005 óta.
Mivel a vacsora viszonylag későn kezdődött, a megszokott lagzis dolgokon kívül még volt egy lufieregetés és egy lampioneregetés is, ami elvitt két szünetet, így csak egyet tudtunk játszani. Meg volt egy háromnegyed órás menyasszonylopás is, ezzel kapcsolatban mindent leírtunk már a Vőfélyblogon, a Lakadáré című könyvünkben pedig József testvér szempontjait is elolvashatjátok.
Hajnalban az örömapa megint elköszönt, konstatálva, hogy elfogytak a lányok, így már csak mások lagzijában találkozhatunk. Legyen így! Az autóig ezúttal az ifjú pár kísért, Gajmó mutogatott, hogyan tolassak ki a hűtőkocsi melletti szűk darabon, aztán pedig egy kalandos utazás vette kezdetét, mert hazafelé nem ment előttem a videós…
---------------------------------
És persze, vehetsz Lakadárét, meg rendelhetsz tűzijátékot is a lagzidra.
Nézz körül Tika Műhelyében, ahol sok szép lagzis papírcuccot láthatsz.
Szólj hozzá(m)!