Egyre több olyan ifjú párral találkozom szombatonként, akikkel csak egy bizonyos időpontban tudok leülni megbeszélésre. A találkát a lagzis staffal ugyanis akkorra időzítik, amikor hazajönnek. Az, hogy hol él, mindenkinek a személyes döntése, és nem gondolom úgy, hogy aki ide született, annak mindenképpen itt kell élnie és halnia, az elvándorlás következményeit azonban nagyon rövid időn belül észre fogjuk venni. Legutóbb egy Csehországban élő, az egészségügyi szférában mozgó ifjú párt eskettünk, nagyon erős csapattal. 
A nagy jedtségre, ahogy a székely mondja, értelemszerűen a násznépnek viszem (Zsok Gyuri felvétele)
A nagyböjt után elszabaduló lagzis szezon Szőgyénbe vitt, úgy látszik, a községben elkezdett forogni a nevem. Sajnos, a pap bácsi, akivel tavaly együtt dolgoztunk, meghalt, az utódlása nincs még megoldva, a nagy falu az egyik szomszédos település plébánosának nyakába szakadt, akinek plébániái száma ezzel négyre nőtt, így az utolsó pillanatig nem volt clear, hogy ki fogja esketni az ifjú párt. Végül Farkas Zsolti érkezett, aki régi ismerős.
A helyi és a Nagymegyerről érkező násznép a menyasszonyos ház udvarán, jóféle házipálinkával felvértezve várta, hogy bekezdjünk. Erős szél fújt, de amúgy tűrhető idő volt. Öltönyben ki lehetett bírni, menyasszonyi ruhában lehet, hogy nem volt ideális, ezt sosem fogom megtudni. Persze, lehet kabátot venni, de én azt, részben a vőlegénnyel való szolidaritásból, részben rátartiságból, csak csikorgó mínuszok idején szoktam. A policy az, hogy ha nincs nagy hó, akkor öltönyben vagyunk.
Az erős szélben a nászmenetben szépen lobogott a menyasszony fátyla. Az esküvő után classic gratuláció, csak mondtam nekik, hogy ne oda álljanak, ahol a galambok leszarhatják őket. Csokordobással itt nem is próbálkoztunk, mert a szél, amely a koszorúslányok lenge ruháját vadul szaggatta, tán Bartig vitte volna. A csoportképhez is úgy kellett összeterelni az autók és a busz melegébe kucorodó embereket. Nem egy hálás feladat, de a humor átsegíti az embert a nehéz helyzeteken.
Ezt követően, míg a násznép visszatért a járműveibe, én Zsok Gyurit schumacheri tempóval követve száguldottam a Gerendás felé. A Gerendásba úgy kerültünk, hogy az eredetileg lefoglalt hely egy nagyobb lagzi igézetében visszamondta a foglalást az ifjú párnak, ami nem szép dolog. 65 fős csapatunk a rusztikus faépület oldalához toldott fateraszon foglalhatott helyet, amelynek oldalát az erős szél miatt sátorosították. A sátor kifűthető, szal ez önmagában nem tragédia. Igen ám, de a szél éppen abból az irányból tombolt, ahol a kályhacső is volt, tűzoltósági gyakorlótereppé változtatva az egyébként nagyon szépen berendezett, limondés vödrökkel, candy barral, mindenféle dizájnelemmel felszerszámozott termet. A helyzetet végül Zsok Gyuri oldotta meg, aki a fotós mellé a fűtéstechnológiai konzulens munkakört is felveheti a névjegyére.
Pózolj a fűtővel (Zsok Tünde felvétele)
A Gerendás konyhája a sátor mellett van, az ablaka benéz, így a szakács az események ütőerén tudja tartani az ujját. A konyha pontos, mindhárom étkezés időpontját tartotta, a főnökasszony pedig jól kommunikál, folyamatosan egyeztet, nincsenek meglepetések. A kiszolgálásban kívüle még két pincérlány tevékenykedett, a 65 vendég így győzhető volt. A Gerendás kimondottan staff friendly hely, szemben sok másikkal.
A násznép, minek utána kiszellőztettük a termet, valamint a hideg és a várakozás perceit több üveg pálinkával oldottuk, gyorsan feloldódott, és hajnalig tolta. Négy tájban jöttem el, a Colors együttes háromfős felállása éppen egy húzós kör közepén volt, amit a kemény magnak játszott. Az est folyamán tán’ harmadszor szóló „Nézését meg a járástra” vonultam ki, amit Csánó Tomi nem orrhangon adott elő. A Gerendást, a kaland kedvéért, nem az érkezési makadámúton, hanem egy vérfarkasokkal és szőlőhegyi szörnyekkel szegélyezett, keskeny földúton hagytam el, a másik irányba. Abba bele se akartam gondolni, mi történt volna, ha itt robban le a kocsim.
Az igényes nyakkendőviseletéről ismert, vidám Colors zenekar gyűrűjében, a Zsok családdal (Egy józan vendég felvétele)
==============================================================
Ha tűzijátékot szeretnél a lagzidra (vagy falunapodra, ha van falud:), itt érdemes körülnézni. Újdonság, hogy már lapra szerelve, elvitelre is kérheted.
Tika Műhelyébe főleg a menyasszonyok menjenek, meg aki szép vendégkönyvet meg ilyesmit akar.
A Lakadáré című könyvünk korlátozott számban még kapható. Utána elfogy.
Follow László Kocur's board Gerendás, Péter nélkül on Pinterest.
Szólj hozzá(m)!