2:2. Szombaton ez volt a helyzet. A zenekart és a videóst ismertem, a helyről csak közvetített ismereteim voltak, a fotós új arc volt. Volt már ennél jobb és rosszabb arány is. Szombaton madari esketéssel – ilyenem utolszor a kilencvenes éves első felében volt, vendégként – a búcsi Vintop Karkóban partiztunk.
Szombat hajnalban esett az eső, és amikor elindultam a szülőfalummal, Bátorkeszivel szomszédos Madarra, még akkor sem volt ideális az időjárás. Ilyen 50:50-re állt. Az ember ezzel úgy van, hogy csak addig ne essen, amíg a szertartás helyére nem érünk, utána már kit érdekel. A kikérés és a búcsúztatás a lányos háznál történt meg, innen indultunk a madari templomba, ahol még külön ülnek a nők és a férfiak, mert vannak még települések, ahol tartják a hagyományokat… (Persze, egy idegennek ezt nehéz megtanulni. Szerencsére a hagyományok gyakorlását az esküvők idejére felfüggesztik.)
Amikor kijöttünk, esőre állt, de szerencsére csak egy felhő volt felettünk, mire a gratulációk lementek, már harapott a napsütés, így indult el a fekete Hummer vezette konvoj Búcsra, a Karkó Panzióba, annak is az az alsó, iskola részébe, ami szerintem lazán benyel 300 embert is. Az én népem 90 emberből állt, ők fogócskázhattak is volna, ezért a gigászi termet függönnyel osztották ketté, nagyon praktikusan. Kovács Gyurival, a kamerással, és társával, Gabival viszonylag jó sebességgel sikerült eltűznünk a konvoj elől, így maradt annyi időnk, hogy a fiúk beállítsák a werkzeugot, én pedig a Carson együttessel és Andival, a főpincérrel váltottam pár gyors technikai szót. Carsonéket tavaly, Tardoskedden ismertem meg, a mostani vőlegény is tardoskeddi volt, szerintem kézről kézre adják őket a faluban, mert ez egy igen jó zenekar, sok bált, falunapot, fesztivált is tolnak gitár+szinti és gitár+gitár felállásban. Ez utóbbi nagyon ütős, különösen egy lagziban. Aztán berobogott a konvoj, és bekezdtünk. Igazából itt nyílt alkalmunk összességében szólni a násznéphez, előtte csak utaztunk, így itt dőlt el minden. A teraszon. Háromnegyed öt körül.
Az estét három klasszikus fogásból takartuk ki, a házipálinka – amit a helybeliek, nyelvjárási jellegzetességként hazainak neveznek – pedig patakokban folyt, így nagyon hamar jó hangulat kerekedett. A carsonos fiúk nyomatták keményen, nagyon változatos merítéssel. Sok olyan számot is játszottak, amit azok a zenekarok, akikkel gyakrabban vagyok, nem kultiválnak. A változatosság gyönyörködtet, mondják. Lehet, hogy így van.
Mivel új helyről van szó, szóljunk pár szót a konyháról és a pincérekről is, mivel ezen (is) áll vagy bukik a lagzi. Két komától próbáltam infót szerezni, akik előttem megfordultak ott. Csak jókat mondtak. A főszakácsot elég egyszer megnézni, utána biztos soha nem fogod eltéveszteni, ugyanis ránézésre legalább egy mázsányi férfierő, de szerintem valamivel több is. Három asszony dolgozott a keze alá. Minden időpontot tartottak. Pincérből három volt. Megették a kilencven embert.
A vőfély időről időre elvetődik olyan lakadárékba, ahol tudnak róla valamit. A madariak közül értelemszerűen többen ismerték a családom, volt, aki a szocialista iparosítás jegyében falumba telepített hadiipari üzemben, a Meoptában, ahol tanküvegeket (is) csiszoltak, együtt dolgoztak apámmal és nagyapámmal. Már egyikük sem él, a lagzi egy kicsit egotrip is volt. Keszi volt Maurer Péter is, akivel ez volt az első közös munkánk.
Hazafelé menet úgy hajóztam át Keszin, hogy gyermekkorom minél több helyszínét érintsem. Persze, még egy vasárnap hajnalon sem adhatja át magát az ember a nosztalgiázásnak. Ahogy Jani énekli, „tovább nem vártam, hisz vártak már reám”. A hetényi buszmegállóban találkoznom kellett egy vőfély kollégával, aki Szentpéterről jött. Mert ezek a vasárnap reggelek ilyenek.
=============================================================
Ha tűzijátékot szeretnél a lagzidra (vagy falunapodra, ha van falud:), itt érdemes körülnézni. Újdonság, hogy már lapra szerelve, elvitelre is kérheted.
Tika Műhelyébe főleg a menyasszonyok menjenek, meg aki szép vendégkönyvet meg ilyesmit akar.
A Lakadáré című könyvünk korlátozott számban még kapható. Utána elfogy.
Follow László Kocur's board Május első szombatja on Pinterest.
Szólj hozzá(m)!