(A duplacsövű hétvégéről, azaz, amikor a botnok, vagy más lakodalmas szolgáltató péntekre és szombatra, vagy szombatra és vasárnapra, vagy – főként zenészeknél – péntekre és szombatra és vasárnapra is vállal rendezvényt, korábban itt írtunk. Továbbra is úgy gondoljuk.)
Hétvégén két, logisztikájában a lehető legteljesebb ellentétet produkáló lagziba juttatott el vőfélyszerencsém, az időjárás azonban mindkettőben közös volt.
Pénteken a humántőke- és anyagmozgatás szempontjából a lehető legkényelmesebb, egytetős lagziban jártam. Ez a péntek 13. is volt, de azt hiszem, az ifjú pár emlékezetébe szerencséskén íródik be ez a nap, és nem fognak fekete macskával foglalkozni, ha azt hallják, péntek, 13., hanem az rémlik majd fel emlényeikben: drágám, e mások által rettegett napon volt merszünk egybekelni.
A PROfoto megmutatja az ifjú párnak, hogyan kell pózolni.
Az eseményre a Plauter Kúriában került sor Nagymegyeren. A bejáratott lagzis helyszín kiválóan alkalmas az esküvői full service lebonyolítására, mert nagy a kert, elöl és hátul is pikk-pakk ki tudják alakítani a szép lagzis kültéri helyszínt. Elöl általában akkor, amikor eső fenyeget, hogy könnyebb legyen a székeket bevinni. Ez most is így volt. Tany és Bogya között pl. már akkor esett, mikor arra jártam, így a násznéppel megegyeztünk, ha a szertartás közben esne, mindenki felkapja a székét, és rohanunk be a terembe. A Mexikót sirató Esőisten azonban kegyes volt hozzánk, csak akkor kezdett el cseperészni, amikor a jegyzőkönyvet írták alá, így az kicsit megázott, de attól még érvényes. A gratulációkra bent került sor, és mire a sok ember legratulált, az eső is elállt, így a csoportképezkedést már kint tudtuk folytatni.
HA TŰZIJÁTÉKOT SZERETNÉL A LAGZIDRA, IDE KATTINTS!
Társaim voltak a mókában DJ Lighty, azaz Győri Peti Taksonyból, a PROfoto és a Jánoska trió. A PROfoto családdal együtt és külön is voltam már, szolgáltatásaikat, amellett, hogy a végterméket nagyon dizájnosan adják át, cinematográfiával is bővítették, Attila több momentumot mozgóképre is rögzített.
DJ Lighty maradt csapatunkból legtovább a kitartó taksonyiakkal, még fel hatkor is zenélt a kemény mag kemény magjának. Mindenképpen respect. Zenei produkciójából kiemelném a más DJ-k által nem annyira kultivált couleur locale-t. Peti sok helyi zenét nyom. Lagzis Négyest, RH duót, vagy éppen a sajnálatosan feloszlott Melodyt. Az azért borzongató érzés, amikor hosszú évek után újfent a Hasák-fivérek énekelnek a hangfalakból, még ha reprodukálva is. Időutazás.
A Jánoska trió, Jánoska István és két fia, a hamisítatlan cigányzene utolsó mohikánjai. Cimbalom, hegedű, billentyűk, ill. gitár és harmonika opcionálisan. (Lásd még: Cimbalom a rózsám…) Aki szeretné hallani őket, hétvégén menjen a Sári csárdába, ott muzsikálnak. Pista bátyámmal elmerengtünk azon, hogyan veszik ki lassan, a szemünk előtt, élőben a cigányzene.
HA TŰZIJÁTÉKOT SZERETNÉL A LAGZIDRA, IDE KATTINTS!
A népes baráti kör sztárvendéget is hívott, Trabarna jött el, hogy szóljon a násznéphez. Egyébként a Dumaszínházat már otthagyta tavaly, a saját útját járja. Eredetileg személyre szabott stand uppal készült, de a körülmények másként alakultak.
Ezúttal a megszokottnál korábban léptem, ugyanis szombaton is vártak rám, értelemszerűen.
Szombaton Bereck József író szülőfalujába, Albárra vitt az utam. Ez, szemben az előző napival, a vonulós esküvő prototípusa volt. Én Albáron csatlakoztam, de a népek egy része már Padányban buszra ült. Albáron volt a kikérés és a búcsúztatás a lányos ház udvarán, majd innen, némi esőszitálástól kísérve indultunk Dunaszerdahelyre, ahol a református templomban került sor a szertartásra. A szertartás alatt az eső kitartóan dobolt a templom ferde tetőablakain. Érdekesmód, a gratulációra elállt, így azt a templomkertben tudtuk megtartani, ami szép. Innen nyeregbe magyar, és irány Dunakiliti. Az az autó, amelyik út közben defektet kapott, biztosan megemlegeti a trippet. Szerencsére pont arra mentek a bősi önkéntes tűzoltók, ezúton is köszönet nekik, hogy megállak segíteni.
Én a násznép előtt mentem, a gyors indulással, a nem konvojban haladással, és a közlekedési szabályok liberális értelmezésével mintegy 25 perc előnyre tettem szert, még úgy is, hogy a GPS egy földútra vitt az utolsó 750 méteren, ahol helyenként attól tartottam, beragadok, és sosem találnak meg… Természetesen a falun keresztül is vezet burkolt út, ha tehát Dunakiliti előtt balra akar téríteni a műholdas navigáció, ne menjetek arra esős idő után.
A nyert idő elég volt ahhoz, hogy Bertók Pityuval, a Black and White frontemberével átvegyük a dolgokat, meg a főpincérrel. A Sári csárda azt a fajta magyar vendéglátós profizmust képviseli, ami tájainkon nem gyakori, és sajnos, még sokáig ritka lesz. Nem azt mondom, hogy példátlan, mert pozitív példák azért akadnak a Felvidéken is, de felénk nem ez az általános. Nyilván, ennek ára van, de felénk is vannak drága helyek, az ár alatt maradó minőséggel… A hipszterszakállas Lászlóval egész hajnalig precíz és pontos volt az együttműködésünk, ami nyilván a konyhának is köszönhető, de az elegáns éttermekben a szakácsot gyakorta nem is látod, így volt ez most is.
Az estét, melyet Bertók Pí-ék a megszokott lendülettel és színvonalon muzsikáltak végig, a Szabó Foto rögzítette álló- és mozgóképre egyaránt. Miki újabban vett egy 4K-s kamerát, amin az egymás műszaki fejlődését kölcsönösen figyelő kollégák talán meglepődnek, de ami számomra még ennél is meglepőbb: fent van az Instagramon. Kövessétek, mert őt egy élet munkája hitelesítette.
Az elmenetel zsilipkapus volt. A násznépet két busz szállította ide, következésképpen vissza is. Egy korábbi, és egy későbbi. Így legalább nem volt dilemma, hogy igyunk-e még egy pálinkát, vagy menjünk már haza. A buszsofőr zárta a partyt. Egyszer volt egy hasonló eset, amikor a násznép fele csak az első komppal tudott hazahajózni, de az már egy másik történet…
Szólj hozzá(m)!