Az előző posztban az ivást elemzetük. És mi a helyzet a csajozással? Ezt a blogot a barátnőm is olvassa, úgyhogy nagyon vad dolgokat eleve nem írhatok ide… A csajozást a lakodalomban a násznép valahogy hajlamosabb enyhébb módon megítélni. Mert ha csajozik egy vőfély, és ez nem megy a munkája rovására, az nem olyan visszatetsző, mintha részegen röfög. Tehát ez ízlés dolga. Tapasztalataim azt mutatják, hogy a vőfély kedvelt prédának számít, nemcsak a vőfélybot misztériumáról mit sem sejtő leánykák, de a már elvirágzásba hajló örömanyák és kikapós menyecskék részéről is. Egy alkalommal (2005 szeptembere, nagymagyari kultúrház, dream team: Roller-Kósa-Szitás-én) elrabolták a menyasszonyt. Két autóval indultunk utána. Ám a parkolóból kihajtva a menyasszony barátnői elállták az utat. A sofőr kiszólt: Lányok, már nincs hely, csak az jöhet, aki ráül a vőfély botjára! Nos, hárman is jelentkeztek. De ez csak retorika. Az igazság az, hogy a legtöbb piacon levő vőfély stabil kapcsolatban él, sőt: nem egy maga is nős. És nincs az a lakodalomban megszerezhető alkalmi kapcsolat, amelyik megérne otthon egy ajtócsapkodást. Míg a legtöbb rokon, barát szórakozni megy a lakodalomba, a vőfély dolgozik.
Amelyik hölgy úgy gondolja, bepróbálkozik a vőfélynél, tegye, ötven-ötven, vagy sikerül, vagy nem. Ha alkalmi kapcsolatra vágyik, az akár még jó is lehet. Ha valami hosszabbat szeretne, gondolja át, hogy kell-e neki olyan pasi, aki az 52 hétvégének jó ha a felén van otthon.
És a legnagyobb király akkor is Béla, egy délkelet-csallóközi zenekar basszusgitárosa – nem írom ide, melyiké, nehogy lebukjon –, aki egy lakodalmat követően összejött az örömanyával. Taníts minket, Mester! Aki tud ennél jobbat, írja meg kommentben.
Szólj hozzá(m)!