Amikor a május utolsó előtti hétvégéjén egybekelt boldog ifjú párral valahogy március végén találkoztam, a legény semmit nem szólt a megbeszélésen, mindent a menyasszony mondott el, ő pedig fülig érő vigyorral nézte őt. A menyasszony átlagosnak tűnt az otthoni mackóban, ezért meg is lepődtem, mikor „úgy” láttam őt. Hirtelen egy pillanatra el is bizonytalanodtam: jó helyen járok-e? Bár már nem vagyok kezdő, még mindig kerek szemmel tudok rácsodálkozni, hogy szépségipari szakértők mit képesek kihozni mondjuk a szomszéd lányból.
Mivel az előző hét nagyon rapidra sikerült, ezért már kellő időben elindultam otthonról, így sikerült a hivatalos lakodalomkezdet előtt fél órával a helyszínre, a nagyszarvai kultúrházba érnem. Ehhez képest a busz már ott állt. Kicsit korábban érkeztek, mondta a menyasszony. De a konyha nem ehhez volt időzítve. A bajszos Tibi főzött. Jó szakács, csak nagyon önfejű, nincsenek vele jó tapasztalataim. Sajnos, a vőfély konyhaszempontból nagyon ki van szolgáltatva. Hiába üti az asztalt, hogy ekkor meg ekkor legyen valami, ha a konyha szemét, akkor el tudnak szöszmötölni-pöszmögni, hogy a kaja azért se akkora jöjjön ki, amikor a vőfély szeretné, hanem amikor ők. Namost amikor az ember leállítja a zenét, leülteti a népet, hogy menjen a megbeszélt időpontra a kajáért, és akkor ott áll a szakács, hogy még húsz perc kell, miközben látod, hogy nyugodtan kimehetne minden, csak azért kell a húsz perc, hogy neki legyen igaza. A Tibi tipikusan ez a fajta szakács. Nem örülök, ha ezzel a típussal kell dolgoznom. Most nem volt konfliktusunk, de mindig kódolva van a lehetősége… Két asszony dolgozott a keze alá.
A videós a Kósa Lőrinc klánba tartozó Heringh Laci volt, akivel először 2006-ban, a Hotel Tevelben egy vegyes lagziban futottunk össze, és azóta sem, így nagyon megörültem neki. Nem ma kezdte a szakmát, jó vele dolgozni.
A zenekar a Talizmán volt. Sopa és Vince. Vince kevésszavú szintetizátoros, Sopa nagydumás csávó, akivel nem szívesen találkoznék a szerdahelyi éjszakában, ha nem tudnám, hogy egy szelídlelkű kétgyermekes családapa, ugyanis mázsa felett van, kopasz, kb.
Beköszöntöttem, kihoztam az uzsonnát, majd négy körül elkezdtük a búcsúztatót. Nemcsak az örömanyák sírtak, hanem a vőlegény húga is, nagyon keservesen. A felbári templomba mentünk, ahol a plébános raccsolt. Elég sok helybeli is eljött gratulálni.
A kultúrba visszatérve már elő is jött Tibiből a rosszaság, mondta, hogy nem így, hanem emígy stb. Ráhagytam, mert az ifjú pár nem volt időpontfetisiszta, de ha az lett volna, akkor bizony kinyitotta vón a pofonosládát. Három fogás volt. Klasszikus sültek, gombás hús, és káposzta, kettőkor. Szólnunk kell a pincérekről, Menyhárt Attiláról és Hosszú Józsiról (nem ez a rendes neve, de kb.
A zenekar nagyon jó köröket húzott, és jófajta násznép volt. Sokat táncoltak, jól érezték magukat. Csak kettőt játszottunk, mert olyan jól elszórakoztatták magukat, hogy nem kellett külön mulattatni őket.
Hajnalban elégedetten, de csendben távoztam. Átmentünk a szomszéd faluba, ahol baráti klánok lagziztak, megnéztük őket. Vidám hajnal volt. Bár a testükből élők kiszolgáltatottságára is rávilágított.
Szólj hozzá(m)!