Történt, hogy ebben a lakodalomban nagyon szétkiabáltam magam, mert elég fegyelmezetlen volt a násznép egy része, és nem a szlovákok. Utána a hangom sokáig vacakolt, de nem fordultam orvoshoz. Ennek meg is lett a böjtje, és az imént leírt lakodalomban – pedig ott fegyelmezettek voltak – elkezdtem berekedni. A második fogásnál már alig volt hangom, a menyasszonytáncot már mikrofonnal kellett bekonferálnom, a káposzta után a búcsút pedig már mikrofonba is alig bírtam elhörögni. Vasárnap már nem jött ki hang a torkomon. Szerdáig néma voltam, mint egy hal. Az is kétséges volt, hogy egyáltalán le tudom-e vezetni a 0531-es lakadárét. Marokszám zabáltam a gyógyszert, és több vödör forró kamillateát elfogyasztottam, csak hogy javuljon valamit a helyzetem. Az elmúlt nyolc évben, amióta vőfély vagyok, sosem történt velem ilyen, még hasonló sem. Megdöbbentő kulturális tapasztalat volt. Erről egy más helyen értekeztünk.
2008.06.12. 20:13 Laci vőfély
Miért volt furcsa...
Szólj hozzá!
Címkék: esettanulmány vőfély
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Szólj hozzá(m)!