Míg a Hogyan csináljunk olcsó lagzit? sorozatban korábban adott tippek egy-egy nagyobb témakör köré csoportosultak, erre a fejezetre néhány rövid flash maradt, melyek ugyan érdemelhetnének önálló fejezetet, de részben a szerző tájékozatlansága, részben érdeklődésének hiánya miatt ennyi jutott nekik. Mindazonáltal ezek nagyon lényeges dolgok, tessék velük ennek megfelelően foglalkozni.
Kiss Gábor Gibbó felvétele
7.1. Menyasszonyi ruha
Hogy mer erről egy férfi írni? – szinte látom hölgyolvasóim vádló tekintetét! A menyasszonyi ruha egy nagyon komoly tételt jelent a lagzis költségvetésben, nem is beszélve arról, hogy az egyes kiegészítőket külön számlázzák. Aztán kell hozzá külön alsónemű, mert az alá nem lehet akármit felvenni. (Ezt az anyukád fogja mondani, kedves menyasszony. Az emberednek, mikor önkívületi állapotban lebontja rólad, teljesen mindegy lesz, mi van alatta. Más meg nem látja. Akkor minek is a Palmersbe menni?) Egy tavalyi menyasszonyom az eBay-ről rendelt 70 dolcsiért egy menyasszonyi ruhát, melyet aztán el is adott. Ha nem mondta volna, honnan van, meg nem mondom, mert egy nagyon vagány, egyedi darab volt. Persze, ebben is van kockázat, csak szólok, hogy van ilyen is.
7.2. Meghívó/értesítő
Az interneten minden rajta van. Én nem mondom, hogy használj fel szerzői jogvédett anyagokat, de elég sok ingyenes mintát is találsz. Ülj össze a kis barátnőiddel, és egy szombat délután, manufaktúra jelleggel össze lehet dobni a meghívókat, értesítőket. A kézimunkától úgyis mindenki elalél.
Válassz olyan konstrukciót, hogy a szöveget tartalmazó papír úgy legyen ráragasztva valamilyen alapra, és próbálj a munkahelyeden nyomtatni.
7.3. Borcímke
Tervezd otthon, és nyomtasd ki (a munkahelyeden) levonós papírra.
7.4. Sütemény
Hajnalban ne adj bort és süteményt a vendégeknek. A helyszínen kicsit fognak csodálkozni, utána meg morognak pár napig. Ezt te leszarod, és megtakarítottál egy csomó pénzt. Ha nem hiszed, számold ki.
7.5. Dekoráció
A dekoráció nyilván női szeszély, a férfiak nagy többsége egy szekercével ácsolt kecskelábú asztal mellett is ellagzizna, ha van elég ital. A saját lagzimon még a templom melletti kocsma is liliomillatban úszott, a dekoratőr telenyomta liliommal az összes fő- és mellékoltárt, hétfőn meg mindezért (meg a többi virágneműért) kicsengettem 400 eurót – és ebben a székszoknyák még nem voltak benne. A hasznom annyi volt belőle, hogy a népek azt mondták, milyen szép. Enélkül ellettem volna, a 400 ojróból meg veszek egy mosógépet és egy gáztűzhelyet. Vagy elmegyünk az asszonnyal kirándulni. De ha elmulattuk volna valahol, még akkor is jobban járok, mint így. A templomok egyébként is szépek. Szal’ gondold meg, hogy a padok szélére kötött fehér masnin kívül akarsz-e még mást.
Ugyanez igaz az enteriőr díszítésére is. Biztos, hogy valami soha nem látott dél-afrikai virágból kell az ikebana a főasztalra? A helyi kertészetben kapható rózsa nem jó? Ha telerakod az asztalokat vázával, nem fognak elférni a húsostálak és a borosüvegek, melyek a vendégeknek úgyis fontosabbak. A váza zavarja őket a kilátásban, ezért leteszik a földre, a fal mellé, ahol a szaladgáló, 3 éves Ferike üzembiztosan feldönti, te meg vasárnap hajnalban a menyasszonytáncpénzből kifizetheted a dekoratőröknek. Akkor megérte feltenni, ugye?
Székszoknya oké, legyen. Asztalszoknya? Az meg minek? Hogy ne látsszon az asztal lába. Mér, az emberek nem tudják, hogy lába van az asztalnak? Azt hiszik, hogy levitál? Vagy micsoda?
A dekoráción rengeteget lehet spórolni, ha a családod nőtagjait sikerül kiszorítanod a szervezésből. Ha nem, számolj legalább egy havi fizetéssel.
Szólj hozzá(m)!