Vannak dolgok, amelyek még lassan 14 évi vőfélyi működés után is elsők tudnak lenni. Ilyen például a francia lagzi. Tájainkon meglehetősen ritka, valószínűleg a bődületes földrajzi távolság miatt. Hisz egy nagymegyeri lánynak sokkal egyszerűbb egy dunaszerdahelyi legénnyel megismerkedni. Persze, nem minden esetben…
A menyasszony tavaly, április 8-án keresett meg e-mailben, azaz egy kerek évvel a lagzi előtt. Lám, ő tudta, hogy időben kell megkezdeni a lakodalmas szolgáltatók keresését, pl. zenekaruk is volt már. Részben leleveleztük a fontosabb dolgokat, mivel e haza határain kívül, szülővárosától 2000 kilométerre él (a Google szerint gyalog 359 nap odajutni), illetve tavaly nyáron, amikor hazalátogattak, leültünk egy kávéra. Az utolsó egyeztetést a lagzi hetének keddjén tartottuk. Helyi erőknek általában más menetrendet szoktam javasolni, de most a távolság miatt nem volt más választás.
A Franciaországgal határos államok közül eddig négybe sikerült eljutnom, Voltaire hazájában azonban még nem fordultam meg, így közvetlen tapasztalatokkal nem rendelkeztem a franciákról, csak kulturális tapasztalataim voltak, ami ugye halott dolog, mert nem hiszem, hogy Francois Hollande jelenlevő 30 citoiyenje napi szinten Stendhalt vagy éppen Balzacot bújna, netán Manet korai korszakáról értekezne. Azt azonban egy Bordeaux-ban fél évig hegesztő kedves barátomtól tudtam, hogy Shakespeare nyelve nem mindegyikük erőssége, már pedig most lingua francaként csak a Basic English jöhetett szóba, lévén, hogy ők nem beszélnek magyarul, én pedig franciául. Szégyellem no, de ez van. Eddig valahogy megvoltam nélküle, bár míg élek, fülembe fognak csengeni Fried Isten szavai, melyek szerint: Ha önök magyar fordításban olvassák a a francia irodalmat, akkor önön nem a francia irodalmat, hanem a francia irodalom magyar fordítását olvassák.
A lakadárra a Plauter Kúriában került sor, ami már bejáratott lagzis helyszín. A felhasználói élményt fokozta, hogy most új főszakácsuk van, a békéscsabai Rusznák Tibor személyében, aki ugyancsak kitett magáért. Idén még párszor visszatérek ide.
Társaim voltak a mókában: a Kertész Duó, Andrea és Gyuri (ugyanitt honlap rendelhető), akikkel nem biztos, hogy ez volt az első magyangol lagzink, de ennek megállapításához vissza kéne lapozni az adatbázisban; ami biztos: eddig a magyar mellett főként magyar-szlovák lagzikban futottunk össze, de erre a jövőben már nem lesz példa részemről.
Fotóst Győrből hívtak, Varga Nóra személyében. Itt nézheted meg a honlapját. Mivel én általában sosem látom a képeket és a videókat, a képkészítő szakemberek tényleges munkájáról érdemben nem, vagy ritkán tudok állást foglalni, legfeljebb olyanok esetében, akikkel már soxor dolgoztam, és a produktumot is láttam, de ami rögtön átjött, hogy Nóra nagyon szereti a munkáját, mert még a fülbevalója is fényképezőgép alakú volt. Nagyon jól együtt tudtunk működni az est folyamán.
A kamerát Saláth Ricsi, a HappyCam Stúdió frontmanja kezelte. Az ifjú pár eredetileg nem akart videóst, aztán kedden szóltak, hogy nem lehetne mégis. Hirtelen egész testemben leizzadtam, de aztán sikerült találni, szóval ez nem lehetetlen, csak ne csináljunk ilyet túl gyakran. Vele már évek óta együtt tolom, ez volt a sokadik közös lagzink. Most egy drónt is hozott, így az ifjú párnak lesznek légi felvételei is. Menőcsávó.
Az örömapa gyors nyelvkurzusban részesíthette az előzetesen nála héderező fransz vendégeket, ugyanis körükben a pálinka szó előfordulásának statisztikai gyakorisága magasabb volt az átlagfranciától elvárhatónál. Egyébként mindannyian nagyon kedves emberek voltak, akik nagyon jól mulattak a magyar számokra, ez nem minden nem magyar vendégcsoporttal van ám így, gyerekek… Az sem szokványos vidékünkön, hogy a férfiemberek a táncparketten nadrágszíjjal virtuskodjanak, szóval ezt még biztosan soká fogjuk feldolgozni:)
Ha valakinek Trianon miatt vannak előítéletei a franciákkal szemben, felejtse el azokat. Hajnal fél kettő és kettő között a teraszon kísérletet tettem hogy válaszoljak arra a kérdésre egy teljesen józan, egy némileg, és egy teljesen ittas vendégnek: miért élnek magyarok Szlovákiában. Úgy érzem, ez volt a lakodalom legnehezebb teljesítménye. Nos, nekik fogalmuk sincs Trianonról, meg erről az egészről. Illetve, ennek a háromnak most már igen. Feltéve, ha reggel még emlékeztek rá…
Instagram oldalunkra valós időben kerülnek fel a képek. Staff fotókat – általában többet, mint az Instán – a Pinterest oldalunkon is találsz. Ha tetszett a poszt, szeress minket a Facebookon.
Tudtad, hogy hamarosan nyomdába kerül a Vőfélykönyv, amely a jobb oldali oszlopban található e-mail címen is előrendelhető?
Október 4-ét visszamondták, szabad vagyok, mint a madár, hívj, ha erre a dátumra kell vőfély.
Follow László's board Handmade wedding guest books on Pinterest.
Szólj hozzá(m)!