Idén két azonos nevű vőlegényem volt, de van egy ilyen nevű videós kolléga is, aki húgának jövő augusztusban fogom csinálni a lagziját. Így aztán dátummal mentettem őket a telefonba, hogy tudjam, a szerdahelyi vagy a somorjai lagziról van-e szó, ha ezek a harcosok hívnak. Egyszer mégis sikerült letegeznem, az örömapát, aki a vőlegény telójáról hívott, vagy a vőlegény szokta az övét használni, ezt már sosem fogom megtudni. A lényeg: ha már így tettem, meg kellett inni a pertut a lagziban a diszkókorszak csallóközi éjszakájának egy ismert lemezlovasával.
Amikor a somorjai pálinkafőzdénél letértem, csupa iparterület volt. Kavicstelep, betonokeverő, ipari park. A zsákutca végére értem, a sorompónál megkérdeztem a portást egy nagy ipartelep előtt, hogy ne tessék furcsállni a kérdést, ha nem a válasza, de mondja már meg, hol lesz a lagzi. A portásnak szeme se rebbent, látszott, hogy megszokta a kérdést. Hajtson be, és forduljon jobbra. Így is tettem. Az ajtóban Lajos, a pincér öntögette a feleseket a vendégeknek, Kósa Lőrinc, a VKL stúdió feje filmezte az üres termet.
A vendégek hamarosan szivárogni kezdtek, megérkezett az ifjú pár is, Kiss Gábor Gibbóval egyetemben. A welcome drink, és a disznótorost lenyomató második pohár pálinkagőzében, némileg feszülten várta mindenki, hogy történjen már valami. Szép ez a periódus. Aki azt gondolja, hogy a rutinos botnok 14 évvel a háta mögött nem izgul ilyenkor, az téved. Voltak az idén később kezdődő lagzik is, az ember olyankor sem tud felszabadultan olvasni a karosszékben, vagy valami ilyesmi, fejben már a lagziban van. A visszajelzések alapján egy szép búcsúztatást sikerült összehoznunk, majd a somorjai házasságkötő terembe mentünk, ahol az anyakönyvvezető néni már régi ismerősként üdvözölt, megbeszéltük a részleteket, kimondatott a boldogító igen, majd a gratulációk után a Csalló Néptáncegyüttes táncolt. A táncba a vőlegény is beállt.
Időközben visszahívtam Csánó Tomit, a Colors együttes frontemberét, aki berakodásilag keresett a szertartás alatt, csak hát ott mégis furcsa lett volna, ha felveszem, és megbeszéljük, hogy még 15 perc kell, addig simán szónokol a polgi, rakodjatok csak nyugodtan… A háttérben sok ilyen egyeztetés történik, amelyekről a megrendelőnek az esetek nagy többségében fogalma sincs. Éppen ezért hív bennünket.
Az Olasz Park étterme hétközben egy üzemi konyhához hasonlatos, ahova a környékbeli cégek dolgozói járnak kajálni, illetve menüt is hordanak szét a városban. Hétvégére azonban díszbe öltözik, ha lagzi van. A díszítés nem volt hivalkodó, a terem nem volt túldíszített, olyan pont jó. A főnök, Csenkey Tibor az est folyamán végig partnernek bizonyult, minden tételt megbeszéltünk, mindig kellő időben szólt, mindig hagyott időt a dohányzó vendégek néha nem rövid beterelésére, szal’ aki dolgozott már itt, az szerintem minden 7végére ilyen konyhafőnököt kíván magának. Nyugodtan mondhatjuk, nem bánnám, ha néhány más, városbeli hely terhére, többet kellene idejárnom.
A Colors együttes ezúttal háromfős felállásban érkezett, azaz a szokásos Csánó-Csepi brigádot Mezei Zsolti prímás egészítette ki Dunamocsról. Így aztán a hegedűn is felsírt a húr az est folyamán, ahogy a „klasszikus” énekli. Meg volt egy kisebb nótázás is, hajnaltájt. A hegedű mindig feldobja a bulit, kár, hogy olyan kevés van belőle. De azért, szerencsére, akad. A Colors garancia a jó bulira.
Hajnaltáj a személyzeti asztalnál Gibbóval és Lőrinccel arról hümmögtünk, miért volt ez a lassan záruló évad egyik legerősebb lagzija. Nem azért, mert vederszám fogyott a pálinka. Talán azért, mert az ifjú pár – persze, miután megvolt a szertartás –, kellően laza volt, nem izgulta szét magát, nem akarta programokkal telepakolni a lagzit, hanem csak hagyta, hogy megtörténjen vele, a mozgatást a szolgáltatókra hagyta. Azok pedig meghálálták ezt. Mindehhez persze olyan násznép is kellett. Most ez szerencsére adott volt.
Négy óra tájban a jól végzett munka örömével, és a duplacsövű hétvége fáradságával távoztam, Lőrinccel együtt. Azért négykor már mikor láttok videóst a lagzikban…? De lazítani nem lehetett, vasárnap még várt rám egy tűzijáték. hamarosan lesz róla videó is.
-----------------------------------------------------
Ha te is szeretnéd, hogy ilyen vagy hasonló tűzijáték legyen a lagzidban, nézz körül a vőfély.sk kínálatában.
Pár darab Lakadáré című könyv még árválkodik nálam. Már csak két kezemen megszámolható mennyiség. Ha érdekel…
Szólj hozzá(m)!