A jelen, És itt az utolsó idei bemutató című poszt, és az És akkor itt az első hivatalos könyvbemutató c. bejegyzés között eltelt három hét. Ez idő alatt számtalan kulturális tapasztalattal gazdagodtunk. Az egyik, hogy tájainkon a fizikai, kézbe vehető, papír alapú könyv még egyáltalán nem halott. A másik, hogy az emberek igenis járnak könyvbemutatókra. A harmadik, hogy csak online és verbális promócióval, azaz a fizikailag is realizálódó reklámhordozók kihagyásával is lehet sikeres egy kampány. A negyedik, hogy ha otthonosan mozogsz a tárgyterületeden, és becsületesen felkészülsz a bemutatóra, akkor azt az emberek meghálálják. És még sok minden, persze, de most hirtelenjében ennyit emelnék ki.
A Lakadáré. Az esküvő és a lakodalom vőfélyszemmel című könyvünknek volt egy szűk körben, tábortüzi jelleggel tartott, nulladik bemutatója a családos cserkészek nyári táborában, de ott tényleg mindenkit ismertünk (igaz, a későbbi bemutatókon is ez volt az érzésem…), nem is volt reklámozva, hanem ha már úgy is ott vagyunk jelleggel alakult, így az első „igazi” bemutatónak Bőst tekintjük.
Szabó Csilla felvétele
Biztos voltam benne, hogy Bősön sokan lesznek, hiszen ott eleve sokan szereztek be könyvet, Lórántot szeretik a faluban, a Dodi nagyapja bősi, így, noha elszármazott a településről, van ott hátországa, és bár nekem egyik nagyapám se bősi, számos bősi lagzisom volt 2001 óta.
Ez a két kép a bősi falufészbukról van
A zenét Vida Gyuri, a Remix billentyűse biztosította, az érkezőket Lóri pálinkával fogadta, ezalatt mi Dodival a backstage-ben még egyeztettük az utolsó simításokat. Bősön egy teli kultúrház fogadott. Megszámolni nem volt alkalmam, mert amikor felállva beszéltem, közben nem tudtam számolni, ülve meg nem láttam át a hátsó sorokat.
Lóri stand upolta fel a könyvet, kihasználva a hazai pálya adottságait, a „nép” pedig hálásan fogadta ezt. Utána Dodi beszélt a lakodalmak jellegének változásáról, én pedig a könyvről magáról, és arról, hogy hogyan született. Utána tartalmas beszélgetés bontakozott ki. A lecke fel volt adva.
November 27., Komárom
Komárom város, és itt nem úgy vannak a dolgok, mint faluhelyen. Egy Szenci járásban élő barátom úgy fogalmazott: „ha Komáromban fingasz egyet a Klapka téren, összegyűl 20 ember. Ha kokárdában teszed ugyanezt, összegyűl 40. Szencen 15 magyarnak is örülni kell.” Hát, a helyzet azért nem teljesen így van. 
Töltésy Rudolf felvételei
Aznap volt Bagdy Emőke belépőjegyes előadása a Maticában, és a röplabdacsapat is egy fontos meccset játszott, így azért volt bennem némi szorongás, hogy hány ember fog eljönni. Persze, nehéz lett volna olyan napot találni, amikor nincs legalább egy, vagy két, vagy három másik program. Végül annyi ember lett, hogy megtelt a komáromi CSEMADOK, amivel, ismerve a helyi viszonyokat, elégedettek lehetünk. A létszám 40 feletti volt. Az estet Stubendek László megválasztott polgármester nyitotta meg, de nem azért, mert polgármester, hanem mert a helyi Csemadok elnöke, és a lányának én csináltam a lagziját.
Krűger Viktor felvétele
Ezúttal én tartottam a bevezetőt, és meséltem a könyv születéséről. Lóránt a vőfélyszerep változásairól, Dodi pedig a lakodalmak általában vett változásairól beszélt. Itt is sok kérdés volt, és szerencsére szinte alig volt az előző estivel azonos, így a válaszadás számunkra is szellemi kalandot jelentett.
Virágh Mária felvétele
December 4., Érsekújvár
Volt bennünk egy olyan szándék, hogy a Bős-Komárom-Dunaszerdahely háromszögön kívül valahova máshova is elvigyük a Lakadárét. Nagymegyer került szóba, ahol mindannyiunknak sok lagzija volt, felmerült Galánta, Vágsellye, Pered, Gúta is. Végül Érsekújvár lett belőle, ott is sokat lagziztam, legalábbis én, és a könyvbemutatóknak is van infrastrukturális háttere, így nem kellett pöcsölni ezzel.
Kocur Márta felvételei
A legnagyobb problémát az jelentette az előkészületek során, hogy mindenki a CSEMADOK – KultúrKorzó tengely mentén próbálta elhelyezni ámbátor szerény, DE!!! független produkciónkat. Van élet ám a behatárolt struktúrákon túl is, sőt, ott van igazán.
Választásunk a Samba cukrászdára esett. És tényleg köszönet illeti minden kedves újvári barátunkat, azokat is, akik Magyarországon vagy Csehországban élnek eljönni nem tudtak, de felhívták ismerőseik figyelmét a rendezvényre. Így történhetett, hogy 42-en jöttek el, ami a helyiek szerint átlagon felüli szám. Mi is nagyon örültünk. A forgatókönyv a komáromihoz hasonlatos volt, azzal a különbséggel, hogy most Lóránt arról beszélt, hogyan ne rontsuk el saját lakodalmunkat. Újvári vendégeinkkel, kiknél magunk is vendégek voltunk, két vidám órát töltöttünk el.
December 8., Dunaszerdahely
A Lakadáré. Az esküvő és a lakodalom vőfélyszemmel utolsó idei bemutatóját Dunaszerdahelyen tartjuk, a Vermes-villában, 18 órai kezdettel. Itt, a hazai pálya előnyével élve József testvér fogja bemutatni a könyvet, és mesél a keletkezésének körülményeiről. Jómagam a tegnap és a ma lakodalmait veszem górcső alá, Lóránt pedig a lakodalmas aknákra fogja felhívni a nagyérdemű figyelmét.
Ha erről le is maradsz, könyvet továbbra is rendelhetsz. Akik karácsonyi ajándék gyanánt szeretnék megrendelni könyvünket, azoknak az utolsó postázás december 18-án délelőtt van, nehogy ajándék helyett frusztráció legyen. Aki csak úgy szeretné , időponti megkötés nélkül (így is lehet, mert időtálló), az bármikor megrendelheti, és bármikor postázzuk is neki, a készlet erejéig.
Köszönjük, hogy velünk tartotok–tartottatok–fogtok tartani ezen az úton.
Szólj hozzá(m)!