(A hétről hétre pergő esettanulmányok miatt az elméleti posztok kicsit háttérbe szorultak, ezt próbáljuk most megtörni.)
Visszaadás nem adás, szoktuk volt mondani gyermekként, fogócskázva. Vannak azonban olyan esetek, amikor az nem igaz. Ilyen például a lakodalmakba való visszahívás. Ez a poszt akár egy twitternyi terjedelembe is beleférne: aki meghívott bennünket a lakodalmába, azt illő visszahívni a saját lagzinkba. És még 62 karakter maradt is. Alább bővebben is kifejtem.
Az esküvő/lakodalom egyszeri, megismételhetetlen (nem is annyira, de ne legyünk illúziórombolók, mindenesetre láttam én már karón varjút) esemény. Emiatt, főként a hölgyek részéről, egyfajta rózsaszín köd övezi. Övezze, én nem bánom. Ez is egy a helyénvaló szemléletek közül. Azonban, ahogy ezen a blogon korábban már sokszor leírtuk (minimum itt, itt és itt), az egésznek van egy kőkemény gazdasági oldala is, amit érdemes szem előtt tartani.
Az, hogy hány embert hívunk meg a lakodalmunkba, személyes habitusunk, szocializációnk és gazdasági lehetőségeink függvénye. Egy kis lagzinak vannak előnyei és hátrányai is. Ugyanez a nagyról is elmondható. És nem igaz az, hogy az csinál kis lagzit, akinek nagyra nincs pénze, hisz egy 25 fős lagzi egy exkluzív helyszínen annyiba kerül, amennyiből 3-4x ennyi vendéget is kitakarnánk egy alsó-csallóközi kultúrházban. Van, aki bár tehetné, azért hív kevés embert, mert utálja a tömeget stb. Mindenesetre minden egyes vendégnek ára van, amit az ifjú pár a (tájegységfüggő) nászajándék vagy menyasszonytánc/menyecsketáncbeli megtérülés reményében beletesz. Arról is írtunk viszont, hogy többet kell adni, ha nem vagy surmóparaszt.
Ki van a karton mögött?
Az önzetlenség szép, ám ma már kevesek által kultivált erény. Ha ajándékot adunk valakinek egy ilyen exponált helyzetben, mint a lagzi, azt (jogosan?) várjuk vissza. Azaz, minden egyes, vissza nem hívott párral egy-egy ajándéklehetőségről mondunk le, ami eleve botorság a magunk részéről. (Bár ha gyér nászajándékot vittünk, és szűkebb pátriánkban hasonló értékűt szokás visszavinni, akkor ez nem kimondottan veszteség, de gyér nászajándékot meg nem illik vinni…)
Másrészt meg ott van az illemoldala is. Ha valaki sofőrnek, pincérnek, szakácsnak hívott minket a saját lagzijába, akkor értelemszerűen őt is sofőri, pincéri, szakácsi minőségben ildomos visszahívni. Ha viszont vendég gyanánt invitáltattunk meg, azaz az egykor volt ifjú pár meghívásunkkal egy estényi full service-es önfeledt estét biztosított számunkra, vállalta az esetleges meg nem térülés kockázatát, akkor felettébb illő őket is vendégi minőségben visszahívni.
Szintúgy nagyfokú modortalanságról tesz tanúbizonyságot az, aki azt, akinek egykor vendégként volt jelen a lagzijában, szolgáltatóként hívja vissza. Ez viszont már egy következő elméleti bejegyzésünk témája lesz.
==============================================================
Ha tűzijátékot szeretnél a lagzidra (vagy falunapodra, ha van falud:), itt érdemes körülnézni. Újdonság, hogy már lapra szerelve, elvitelre is kérheted.
Tika Műhelyébe főleg a menyasszonyok menjenek, meg aki szép vendégkönyvet meg ilyesmit akar.
A Lakadáré című könyvünk korlátozott számban még kapható. Utána elfogy.
Szólj hozzá(m)!