Mindig nagy öröm, amikor az embert vendégnek hívják egy lakodalomba. De még az milyen nagy öröm, ha el is tud menni! A „civilek” (értsd: lakodalomiparon kívüliek) gyakorta nem számolnak azzal, hogy a lakodalmas szféra szorgos szakmunkásainak be van táblázva az éve. Így aztán, mire a meghívás dologra kerülne, már gyakran csak a sajnálommal kezdődő mondat marad. Pedig biztosan szívesen elmennék, de hát az visz, aki gyorsabb.
Ha viszont egy lakodalomipari dolgozó, jelesül egy vőfély házasodik, és egy hasonszőrűt akar meghívni a lakodalmába, az általában tudja ezt, ezért jó előre szól. Így tett az én Flóri barátom is. Ifjú párok nevét és identitását soha nem közöljük, most csak azért teszünk kivételt, mert vendégek voltunk, nem szolgáltatók. Amúgy is ismerik őt mindenfelé, olyan, mint Jolly:), hiszen övé a Selfiemat, a modern selfiegép.
Egy ifjú és egy már nem olyan ifjú pár
Az eseményre a Margit-híd közelében levő Rozmaring étteremben került sor, délután kettő órai kezdettel, ami tán’ egy kicsit korai a fővárosban, de hát pálinka volt elég. A szertartás az épület teraszán történt meg, olykor a Budapest Air Race repülőitől kísérve, és volt egy pillanat, amikor minden férfiember a Dunát nézte, nem a szertartást: elpöfögött a vízen a Magyar Honvédség 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezredének naszádja. A PAV-1-es gépágyúk az égnek meredtek, mint megannyi vőfélybot, így tisztelegve a kolléga előtt. Kár, hogy díszlövések nem voltak.
forrás: honvedelem.hu – azért az esketés közben mégsem kaphattam elő a telefont
Ezt követte a kollektív fotózás Töltésy Rudolf herceg irányításával. A székesfővárost ugyanis teljes felvidéki legénységgel szálltuk meg. Kiss Gábor videózott, muzsikált a Csallóközi Royal zenekar. A vőfély pedig Dobsa Tamás volt. Mivel a lakodalomban további két felvidéki vőfély is volt, egy a vendég, egy pedig az áldozat szerepében, így most a Felvidéken hárommal kevesebb lagzit tarthattak.
Más botjával ékeskedni nem szép dolog, de kihagyhatatlan
Én azt hiszem, Flóri erős csapatot válogatott össze élete legszebb napjára. A legényekkel minddel voltam már külön-külön, így tudom, hogy mesterei kötelességüknek. Dobsa kolléga volt egyedül a kakukktojás. Őt még nem láttam dolgozni, mert értelemszerűen, ahol én vagyok, ott nincs ő, és fordítva. Mert ki az, aki két vőfélyt hívna. Így róla csak a zenész-vizuális kollégák által közvetített ismeretekkel rendelkeztem, mert azok meg látják őt. Szakmai erényeiről csak a legmelegebb kollegiális elismerés hangján szólhatok. És még a botjával is lefényképezkedtem.
Névtáblák
A helyet is bátran ajánlhatom a székesfővárosban életvitelszerűen tartózkodó barátaimnak. Szuper pincérek voltak, teljesen uralták a terepet, teli kézzel jártak fel-alá, mint megannyi Hosszú Józsi. Úgy dolgoztak, ahogy a pincéreknek dolgozni kell. Ahogy normális lenne. De mi, akik mindenféle helyre elvetődünk, penészes falú kultúrháztól a sokcsillagos szállodáig, láthatjuk, hogy a kiszolgáló személyzet nincs mindig a helyzete magaslatán, különböző okokból. Gyakorta azért, mert nem pincérek, csak pincérkedők. A Rozmaring ezen a téren iskolát adott. A budapesti „elitosztagos” helyek a vendéglátás terén olyan standardokat állítottak fel, amelyeket a felvidéki lagzis helyszínek egy részének nagyon nehéz lesz megugorni. Mindenki döntse el, hogy az övé melyikbe tartozik. Mindenesetre az a dunaszerdahelyi csehó, ahol a 7végén megint nem adtak enni a kollégáknak, arra sem méltó, hogy a rozmaringi pincér Berci saruszíját megoldja.
És itt már komolytalankodunk:)
Kicsit – na jó, nagyon – szokatlan volt, hogy nem azzal kezdjük, hogy bemutatkozunk, és megkérdezzük, ki a főpincér, de azért kellő mennyiségű pálinka bevitelével ki lehet bírni a vendég szerepet is. Én már csak látom, minden hétvégén több tucatnyian, olykor több százan csinálják így.
Hajnalban egy kollegiális vizit is volt, olyan fél három tájban őceremóniamestersége Tóth Mihály – akiről megtudtam, hogy szegről-végről földim – is megállt nálunk, hallván a jó zenét, egy kollégájával, szal’ 10 percig 5 lakodalmi szövegmondó tartózkodott a teremben, ami még egy fővárosban is erős túlzás.
Részünkről idén ennyi volt a party time, szombattól újra forgatjuk a pálcát, amíg kell. Az erő legyen velünk! És éljen az ifjú pár!
=============================================================
Ha tűzijátékot szeretnél a lagzidra (vagy falunapodra, ha van falud:), itt érdemes körülnézni. Újdonság, hogy már lapra szerelve, elvitelre is kérheted.
Tika Műhelyébe főleg a menyasszonyok menjenek, meg aki szép vendégkönyvet meg ilyesmit akar.
A Lakadáré című könyvünk korlátozott számban még kapható. Utána elfogy.
Szólj hozzá(m)!