Amíg nem pakoltál össze, és mentél haza a lagzid után, nem dőlhetsz hátra, ez a tanulsága a legutóbbi lagzinak, hol botnokként szolgáltam Vásárúton. Történt, hogy egy vőlegény még idejében lefoglalt a lagzijára. Megvolt a megbeszélés, forgatókönyv stb. Aztán két héttel a lagzi előtt hív a vőlegény, hogy mégsem ott lesz, ahol eredetileg tervezték. A helyet szerintem elég korán foglalták, mert engem is. Ehhez képest a tulaj közölte velük, hogy a másik helyiségbe is felvett egy rendezvényt ugyanarra az estére. Ennek senki nem örülne, mert egyéb bulikat bármikor lehet tartani, lagzi meg csak az az egy van az embernek… A hely kialakítása pedig olyan, hogy a kisebb rendezvényt kiszolgáló pincérek is a mi lagzinkon keresztül jártak volna át, mert a konyha csak onnan megközelíthető. Ha nem október végén lett volna a lagzi, hanem mondjuk májusban vagy szeptemberben, akkor az megoldhatatlan feladat elé állította volna az ifjú párt, mert akkor már hova szervezzék át, minden foglalt. Október végén viszont azért már lehet szabad helyeket találni. Így jutottam el életemben először a vásárúti Trio pizzériába. De mindez intő jel, hogy a lakodalomszervezés egyben válságmenedzsment is.
A józan sofőr felvétele, Csilla mobiljával
Az akció Bögellőn, ebben az ízig-vérig magyar kisközségben kezdődött. Nincs még öntögető – mondta a vőlegény, mikor megérkeztem. Örömmel vállaltam magamra ezt a szerepet, mert ez ragyogó lehetőséget biztosít arra, hogy kötetlenül szólhassak egy-két szót minden érkezőhöz. A kikérésre és a búcsúztatásra a kert hátsó traktusában kialakított, nagyon elegáns teraszon került sor. Látszott rajta, hogy asztalos a vőlegény. Innen gyalog indultunk a nagyon közeli református templomba. A szertartás után eljött gratulálni egy korábbi ifjú párom a szomszédos Padányból. Később kiderült, hogy a jelenlegi násznép soraiból páran ott voltak abban a lagziban is. Az egyik arc még a játékokra is emlékezett. Kész szerencse, hogy azokat már nem játszom:)
A szertartás után a násznép busszal indult az eredeti helyszín helyett Vásárútra, ahol hosszú a rétes, és innen származik a sajtómunkásságot anyai örömökre felcserélő egykori kedves kolléganőm is, akivel sokáig ültünk egymás mellett a szerkben. Nemrégiben pedig a Kálmán családnak a helyszín háta mögötti stúdiójában jártunk, családostul. És, bár Betlehem is kicsi, mégis onnan jött a Megváltó, e kis falu egy hatalmas videóst is adott a hazának, jelesül Mátyusföldnek, amiért a sellyeiek, gondolom, a mai napig hálásak, Kovács Gyuri személyében. És vőfély is van itt, Török Csaba kolléga rendel a faluban. Szívesen megadom a számát, ha nem érnék rá. Szal’ Vásárúton minden megvan, ami egy lagzihoz kell.
Délután, még Bögellőre menet, megálltam a Trióban, és a pincérekkel megbeszéltem, amit meg kellett, mert amikor már a násznép jő a nyomodban, akkor erre nincs idő.
Ez is.
Nemcsak a hely volt új, hanem a zenekar is. Rigó Tamással (szinti, ének) és Ildikóval (ének, testvérek, nem házaspár) most először dolgoztam együtt, zökkenőmentesen. Videós nem volt, állóképeket Csóka Csilla készített, akivel már másodszor ténykedtem együtt. Az ő fő profilja a család- és gyermekfotózás, de néha azért lagzikba is elvetődik. E lagziban nem tudtuk megmondani, mikor és hol dolgoztunk együtt. De a „vőfényirkában” megtaláltam: 2012 szeptemberében. Részletek itt. Pedig azt hittem, Megyeren voltunk együtt…
Bevallom, titkon arra számítottam, a menüsorban valamilyen formában felbukkan majd a pizza, és akkor freestyle-olhatok valami jó köszöntőt, de ez, sajnos, elmaradt. Így legalább pár kollégának telefonon elmondtam, mit mondtam volna, ha… De majd egy más alkalommal, éles helyzetben:)
A lagzi ezúttal kisebb létszámú volt. A szünetekben lehetőség nyílt a közvetlenebb kommunikációra. Amikor négy óra körül – óravisszaállítással – letettem a botot, és már csak a borral és a süteménnyel a kezemben vezényelve a násznépet, kiköszöntem, úgy éreztem, mindenkit névről ismerek. Ahogy egy archaikus, ma már nem kultivált köszöntő is mondja: „De ahogy itt körülnézek, örvendezve látom/Akad itt számos jó, ismerős barátom.” Hát így.
Ezzel a lagzival egyben a Stick down 2015 felé haladó visszaszámlálás is megindult. Ez volt hátulról a harmadik.
Szólj hozzá(m)!