Virágh Marikával (Photo Virágh) a saját esküvőm fotózásakor találkoztam, amikor jóbarátom, Gibbó készítette a kreatív fotókat, s Marika mellette szorgoskodott. Esküvőn én ugyan még nem, de a lakodalmas szakma többsége már találkozott vele. Az élet eleddig az újságírói-fotóriporteri szakma végzése közben hozott össze vele, amiből számomra talán legkedvesebb a saját könyvünk bemutatói voltak, ill. városszerte néhány pillanat erejéig, majd mindenki haladt tovább teendői útján.
Amit röpke ismeretségünk során megtudtam róla, hogy valójában a kicsipeszelt, száradó fotópapírok árnyékában látta meg a napvilágot. Nagyapja lelkes amatőr fotósként már aprócska korában megszerettette vele eme művészeti ágat, amikor lábujjhegyen settenkedve leste el a papírfecni fényképpé válásának varázslatát. A fotózás mindig az élete részét képezte, ám az egyetemi éveket követően, az életében létrejött jópár változás során kezdett egyre jobban belefeledkezni a képkészítésbe, elvonulni az alkotás imádságába. Eleinte a természetet rótta, próbálta más szemmel láttatni az apró csodákat, majd kíváncsisága az emberek élete, érzelmei felé vezérelte. Ezért is nevezte el a fotózást a pillanat varázsaként, hiszen a pillanat megragadása varázslatot jelent számára, s legyen az adott fotó is a pillanat varázsa.
Fotóriporterként, tudósítóként napjait a fotózás, valamint az írás rejtelmei töltik ki. Több hírportál, magazin, hetilap, napilapban való megjelenést követően kérték fel az első esküvőre pár évvel ezelőtt, s azóta sem tudott szabadulni a nyüzsgés, pörgés-forgás varázsából, s esett rabjául a lakodalmas társaság szűnni nem akaró forgatagának. Alapított felkérésre, s egyengetett már egy kisebb fotóklubbot Nagymegyeren, jópár fotópályázat, fotóséta és tárlatmegnyitó fűződik nevéhez. Ha teheti, ő is pályáz, s nem hiába, fotói eljutottak már az országos döntő dobogós fokára, de nemzetközi verseny első díját, valamint szalon dícséretet is magáénak mondhat.
A fotók készítésében modell múltja is segíti, hiszen jól ismeri a fotózandó személy érzésvilágát. A fotókat dokumentarista stílusban készíti, bemutatva az esemény szívszorító vagy örömkönnyeket hullajtó, meghitt pillanatait, egy kézfogást, egy pillantást, érzéseket, hogy ne illanjanak el tovatűnve. Személyiségéhez leginkább a természetes fény használata áll legközelebb, ám szükséges esetekben, vagy külön kérésre a különféle fényforrások, stúdió világa sem ismeretlen számára.
A természetestől az egészen drámai hatásig szeret fotóin játszani, mint egy csínytevést éppen elkövető, gyermekként rajongó lány. Portrékat, családi és gyermekfotókat, de reklámfotókat is készít, rendezvényeket dokumentál Szlovákia-szerte, belföldön, s külföldön egyaránt - megtiszteltetésként megélve, hogy évről-évre egyre több pár fogadja bizalmába. Igyekszik legjobb tudása szerint megfelelni e szívmelengető kihívásnak. Amennyire csak módjában áll, képzi magát workshopokon, hogy elkészíthesse a leg-egyedibb gondolatot is, amelyet az ifjú pár megálmodott, hiszen természetes, hogy olyan fotókat szeretnének viszontlátni, amelyek hűen tükrözik az esküvő pillanatait, érzésvilágát, hogy a későbbiek folyamán újra boldogan idézhessék fel az érzelemdús momentumokat.
Újságíró-fotóriporterként is fontos, hogy meg tudja ragadni a pillanat varázsát, az események egyedi jellemzőit, mely tapasztalatokat örömmel kamatoztatja az esküvő napján is.
Úgy tudom, az egyik kedvenc idézete Kahlil Gibrantól az alábbi: „... Mert az apró örömök harmatában a szív megtalálja hajnalát, és felfrissül. ...“
Virágh Marikát is megtalálod vasárnap, január 17-én a Lakodalomvarázs esküvői kiállításon, a Vidékfejlesztési Szakközépiskolában
Tűzijáték a lagzidra.
Szólj hozzá(m)!