Hétvégén vőfélyszerencsém Csallóközkürtre vetett, ami miatt különösebben nem tiltakoztam. Az első félév ifjú párjai elsöprő többségével már túl vagyunk a megbeszélésen, hogy budapesti olvasóim is értsék: a forgatókönyvezésen – van, akivel már a lagzin is, értelemszerűen:) –, sőt, megbeszélésileg már a nyárban járunk, és egyelőre egy olyan hely sem merült fel, amelyre a Kovbojok zenekar Kakadalával mondom, hogy: „jaj, ez rettenet”. A csallóközkürti kultúrház igazán kulturált. Szépen és igényesen fel van újítva, a vécék is kulturáltak, nem mondható ez el mindegyik csallóközi kultúrházról, gyerekek… De az ember még egy szakadt kultúrházban is szívesen van, ha jó a csapat, semmint hogy egy sokcsillagos szállóban szottyonkodjon, nem olyan jó csapattal. Ha meg a kultúrház is szép, és a csapat is jó, az már-már túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. Márpedig a csallóközkürti kultúrház konyháját a méltán ismert Szarvas vendéglő fő szarvasbikája, Fekete Norbert viszi, aki nemcsak jó és pontos szakács, ami a lakodalmas szférában sarkalatos erény, hanem módfelett rugalmas is. A rugalmasságra pedig e hétvégén nagy szükség volt, az élet az uzsonna és a vacsora időpontját is módosította.
Mivel a vendégek a tervezettnél lassabban szállingóztak, előbb az uzsonna tervezett, 3 órai időpontját kellett variálni. Utána együtt indultunk a helyi templomba, ami – miként sok archaikus településünkön – a temető mellett épült, így ér össze új élet és halál minden egyes lagziban. A templom majdhogynem kicsinek bizonyult ennyi népre, rengeteg gratuláló érkezett, így a gratuláció is közel háromnegyed órán át tartott, a meghívottak nélkül. + még ugye a meghívottak, akik a kultúrházban gratuláltak + még a fényképezkedés ugyanezen 130 emberrel, ami nem 130 felvételt jelent ugyebár, hanem sokkal többet, mivel a népek jellemzően csoportosulnak is. Így a megálmodotthoz képest a vacsorát is némi spéttel tálaltuk csak, de szerencsére a tervet az ifjú pár mellett csak Norbi meg én ismertük, így ez senkit nem zavart. Éppen ezért megfontolásra érdemes, kedves ifjú párok, érdemes-e a lagzi menetrendjét nyomtatva az asztalokra tenni. Hisz ez egy olyan szituáció, ahol bármi közbejöhet, a menyasszonyrabláson át az elnyúló fényképezkedésen keresztül, a meglepetésvendégig, egy teljes létszámban megjelenő területi másodosztályú focicsapat vagy önkéntes tűzoltó-egyesület gratuláló beugrásáig stb. Ha a nép nem tudja, mikor kell második-harmadik-akárhányadik vacsorát kapnia, nem veszít vele semmit. Ha viszont tudja, és nem akkor kapja, már azon kezd rugózni, hogy késik a vacsora, késik, milyen konyha ez, milyen pincérek, milyen vőfély, ejj, késik a vacsora…, amúgy meg jól eltáncolna magának.
Ezen a hétvégén is szerencsésnek mondhattam magamat, mivel a precíz konyha, és Gyuri pincérek mellett társaim voltak a mókában: Soós Laca (ugyanitt bőrszerkó rendelhető), Seszták Csaba, és a Rondó zenekar. Az idő múlását jelzi, hogy egyre mélyebbre kell emlényeim közt ásni, ha meg akarom mondani, kivel mikor voltam először, és ez egyre gyakrabban csak adatbázis-használattal lehetséges. A Rondó zenekar alapító atyja, id. Csicsó Tibor élethosszomnál hosszabb ideje van a zenei pályán. Azt hiszem, ez az a helyzet, amikor helyénvaló az a kérdés, hogy: Van még kérdés? Összeszokott csapatról lévén szó, az idő is gyorsabban telt. Négy óra tájban vettem búcsút a kb. felére fogyatkozott, de már szintén szivárgásnak indult, nótás násznéptől.
-------------------------------------------
Tizenöt éve a pályán.
Esküvői tűzijátékok széles választéka.
Szólj hozzá(m)!