Egy könyv esetében a paratextusok utólag keletkeznek, nem kell ahhoz Jacques Derridának lenni, hogy erre rájöjjünk. Tehát az előszó az utolsó dolog, amelyet megír a szerző, ily módon átvágva az olvasót (aki persze tudja ezt). Egy webfelületen keletkező szöveg ezt a luxust nem engedheti meg magának. S bár nem vagyunk feltétlenül meggyőződve az előszó szükségességéről, konzervatív énünk mégis abba az irányba mozdít, hogy előszó márpedig kell.
Az alábbiakban megpróbálom meghatározni, mi a célja ennek a blognak, miért van, mit szeretnénk vele elérni, és mit nem. Azt akarom itt megírni, hogy milyen a világ – vőfélyszemmel.
Főbb csapásirányok a jobb felső oldaldobozban:
Esettanulmányok: merre jártam, és ott mit tapasztaltam. Az ifjú pár teljes nevét sosem fogom leírni. Sőt, a keresztnevét sem:) Családi és egyéb bennfentes információkat nem viszek ki. Inkább a szakmára fókuszálok. Nincs adatvédelmi szabályzatom, egyszerűen így gondolom helyesnek és kész. A vendéglátóhelyekről, zenekarokról, operatőrökről, fényképészekről – szóval a kollégákról – viszont teljes nevükkel mondom el a tapasztalataimat. Ugyanezt ők is megtehetik velem kapcsolatban.
Elméleti kérdések: évente 20-25 közötti lakodalmat celebrálok. A házasulandókkal folytatott beszélgetések során számos – számunkra, lakodalomipari szakmunkások számára triviális, számukra viszont – problémaként tételeződő kérdés felmerül. Ezekről szeretném elmondani a magánvéleményem, mely természetesen nem tart igényt a kizárólagosságra. Lehet másként gondolni, a változatosság gyönyörködtet.
Alkalmanként fogok ajánlani más lakodalomipari szakmunkásokat is, de annyi jó gyűjtőoldal van, hogy ezt nem tekintem a blog céljának.
Ez a blog nem reklám, legalábbis nem direkt módon; és/vagy nem azzal a szándékkal íródik. Köszönöm szépen, van elég lagzim az informális kapcsolataim útján, ill. sok jön úgy, hogy „Láttalak a Béla lagzijába’, oszt nekem is kőne vőfény…” Nincs személyes honlapom (ez az állítás 2008-ban, a leírás pillanatában igaz volt, 2013 júliusában viszont elindult a vőfély.sk honlapom) , nem járok esküvői kiállításokra, nem adtam fel soha hirdetést sem, mert nem volt rá szükségem. Tehát amikor beütök ide egy posztot, nem azzal a szándékkal teszem, hogy Kovács Imre, GY-M-S megyei átlagos, házasulandó magyar férfi majd engem hívjon a lakodalmába. De persze, attól még hívhat:)
A vőfély/MC intézményét bárki korszerűtlennek, ásatagnak, feleslegesnek tarthatja, és ebbéli vélekedését kommentár formájában megoszthatja másokkal is, kulturált formában.
A(z általam) lényeges(nek gondolt) kommentekre igyekszem megfelelő időben és módon reagálni.
Mivel eléggé elfoglalt vagyok, heti egy posztot merek ígérni, aztán majd látjuk.
Szólj hozzá(m)!