A választ, gondolom, már tudod, hisz a blog címében, URL-jében, fejlécében, meta tagjében is vőfély, azaz vőfély vagyon írva, ez a jó megoldás. Mégis gyakran hívják fel az embert azzal, hogy foglalkozik-e vőfénykedéssel (esetleg, vőfínyessíggel, vőfínyeskedíssel, vőfínyessígeskedíssel). Nyilván egy pesti kolléga válasza erre az lenne, hogy nem, én ceremóniamester vagyok. Mi, vidékiek viszont általában csak azt szoktuk válaszolni, hogy: igen.

De hogy kerül ide az az ny betű? Nos, a vőfély szó kéttagú szóösszetétel. A vőt valszeg mindenki kihallja belőle.

A fél pedig napjainkban egy kedves, szenci járásbeli, hamarosan végleg asszimilálódó község, vagy valaminek az ötven százaléka. De nem volt ez mindig így, hisz már a Halotti beszéd is úgy kezdődik, hogy Látjátok, feleim... A fél főnévnek van egy mára elhomályosult társ jelentése is.

Akit a téma bővebben érdekel, ezt a könyvet forgassa haszonnal: Bárczi Géza: A Halotti Beszéd nyelvtörténeti elemzése. Sajtó alá rendezte: E. Abaffy Erzsébet és N. Abaffy Csilla. Budapest, 1982. Ebben a 22-30. oldalakon csak a feleim szó elemzésével foglalkoznak, így remélhetőleg mindenki megtalálja ott, ami érdekli őt. (Köszönöm Németh Miklós tanársegéd úrnak, hogy a Szegedi Tudományegyetemen mindent megtett, hogy ezt megtanuljam, és a Jóistennek, hogy soha többé nem kell ezzel foglalkoznom. )

Az ismeretterjesztés jegyében csak annyit másolnék ide e könyv 27. oldaláról, hogy: "Az alapszó: fél, fele-, finnugor eredetű, a jelentésfejlődés a következő:

½ →oldal, rész hozzátartozó→ felebarát
½ → páros valami egyik része→ feleség”

Azaz, nyelvtanilag a vőfély a vőlegény társa, barátja nehéz helyzetében.

Az ny betű pedig a népetimológiának nevezett jelenség miatt került oda. A népetimológiának is van tudományos meghatározása − az a szóalkotási mód, amikor a nyelv beszélői egy új, számukra ismeretlen eredetű (vagyis „magányos”, más szavakhoz, úgynevezett szócsaládhoz nem kapcsolódó) szóból azt elferdítve, számukra értelmesebbnek tűnő szót alkotnak, szerkezetét átláthatóvá teszi −, de közérthetően úgy adhatnánk vissza, hogy ha az ember olyan szóval találkozik, aminek nem nagyon látja értelmét, akkor valami számára érthetővel igyekszik helyettesíteni azt. Így lett a szláv samostrel szóból a magyarban számszeríj, vagy a német ob der Enns-ből Óperencia. Az elhalványult jelentésű félből pedig fény.