Aztán vőféNY úr, mennyi pénzt kell adni a menyasszonytáncba, mert ez felénk nem szokás? – melyik vőfély kolléga nem találkozott már ezzel a kérdéssel, főként, ha két különböző kultúrtáj gyermekének életét köti össze? Az, hogy menyasszonytánc van-e vagy menyecsketánc, részben tájegységfüggő, de természetesen itt sem kell szolgai módon ragaszkodni a régió szokásrendjéhez, az pedig, hogy ennek során gyűjtenek-e törvényes fizetőeszközt, teljességgel az ifjú pár döntésén múlik. Itt még tendenciákat is csak árnyaltan lehet mondani, azaz ma már nem helytálló az, hogy a Mátyusföldön gyűjtenek pénzt, a Csallóközben meg nem, vagy fordítva, mert egy falun/utcán, sőt családon belül is eltérőek lehetnek a szokások.
Hétvégén nem voltam lagziban, tudatosan szabadon hagytam egy másik program végett, pedig még május első hetében is vehettem volna fel. Ahogy korábban említettem, egy az enyémmel azonos keresztnevű személy – ne nevezzük kollégának – három héttel az aktus előtt mondta vissza egy ifjú párnak. Ők valószínűleg a legdrágább pesti vőfély ceremóniamester árának kétszeresét is boldogan kifizették volna, csak legyen valaki... Szal' ma elméletet kaptok. A gazdasági töltésű posztot az Időzítő nevű blogger kolléga publikálja, hat óra tájban, amikor alapesetben a levest vinném be; a szerző mást csinál. Olvassátok!
Ha a Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Intézete egy kéthetes kutatói ösztöndíjra szerencséltetne, szívesen utánajárnék, honnan ered a menyasszonytánc/menyecsketánc szokása, mint olyan, ez azonban csak egy blog, szóval a menyasszonytáncot tételezzük posztulátumként, mely mindig is volt a lagzikban, és valszeg még egy jó ideig lesz is. Igazból nem is az eredet kérdése az érdekes, hanem az, hogy mikor társították ehhez a direkt pénzgyűjtés szokását. A legkülönbözőbb tájegységekből származó vőfélyversekben is benne foglaltatik a pénzgyűjtésre való árnyalt vagy direkt utalás. A tradicionális lakodalmas rigmusokban árnyaltabban, a neten fellelhető, nem ritkán fosadék modernekben sokszor ordenáré módon.
Persze, egyszerű lenne most azt mondani, rövidre zárva az első bekezdésben feltett kérdést, hogy ha egy kéttagú család fejenként bedob egy ötvenest, akkor nagyon nem hibázhatja el, de a szitu nem ilyen egyszerű.
Személyes véleményem az, hogy ha az ifjú pár előre jelezte, hogy – nem nászajándék helyett, hanem nászajándékBA – pénzt kér – bakker, fog kelleni egy nászajándékos poszt is –, akkor a menyasszonytáncot/menyecsketáncot már ne csinálják pénzesre, hisz amit az ember jó szívvel ad (ha nem jó szívvel adja, akkor is minimum gondoljon arra, hogy az ajándék csak a saját árán felüli rész, a koronás világban, kultúrházas lagziban egy ezrest szoktak számolni egy emberre, azaz 2000 korona csak a nullszaldóra volt elég, de ezt majd a reménybeli nászajándékos posztban bővebben), azt már beletette a borítékba.
Azaz, kedves ifjú párok, tudassátok a hadatokkal – egyértelmű formában, a virágnyelven megírt kretén versikéket nem minden rokon tudja sikerrel interpretálni –, hogy mosogatógépeknek vagy borítékoknak örülnétek-e, mert
a, nem mindegy
b, így mindenki jobban jár
c, nem kell stresszelni a vendégnek azon, hogy hazafelé menet még tud-e inni a benzinkúton egy kávét, vagy minden pénzét a tálban hagyja.
A nászajándéklista ma már csak annyira ciki, mint az interneten ismerkedni – egyáltalán nem.
Vannak olyan lagzik is, ahol nem adnak nászajándékot, hanem mindent casht a menyasszonytáncba dobnak be. Mivel nem akarunk olyan használhatósági szintű tanácsot adni, mint a javasasszonyok, szomszédasszonyok, a marketingosztályon dolgozó kollégák, a T-Mobile helpdeskesei vagy pszichológusok szoktak, számoljunk együtt. A lakadáré drága dolog, ezt még egy 2008-as bejegyzésben írtuk le, és a helyzet azóta sem változott, sőt, romlott. És nincs olyan, hogy olcsó lagzi. Mert aki szegény, annak a lidls cuccokból kifűtött lagzi is drága. A költségek között vannak olyanok, amelyek indirekt módon jelennek meg – pl. , hogy az egyébként csak monterkát hordó örömapa vesz egy öltönyt, vagy az örömanya örömanyaruhát, vagy rendbe kell tenni a házat, ha a háznál van a kikérés, ilyen a menyasszonyi ruha (sem kölcsönzés, sem vásárlás esetén nem alacsony) ára, a menyasszonyi csokor, a gyűrű stb. –, ezeket, bár ténylegesen létező, igen jelentékeny költségek, nem ildomos átterhelni a násznépre; és vannak, amelyek közvetlen módon jelennek meg. Ezek: a teremdíszítés, terembérlet, ételt, ital, hűtőkocsi, sofőr, szakácsok, pincérek, zenekar, fotós, videós, vőfély ára/bére, mely részben vagy egészben a terepen fizetendő. In the field, ahogy Jack Bauer...
Szóval, ha nászajándékba csak egy viszkispohárkészletet vittél, mint én 11 éve, akkor a menyasszonytáncba bedobandó összeget a következő képlet segítségével számolhatod ki (az árak nem vendéglői, hanem kultúrházas csallóközi lagzira vonatkozó átlagárak, euróban értendők, és regionális szinten komoly különbségek mutatkozhatnak, szóval, ha te már utána vagy, és a te szolgáltatód más árat mondott, nem vágtak át, hanem az ott akkor neked annyiba került):
teremdíszítés 200-500
terembérlet 150-400
uzsonna 2-3/fő
fővacsora 4-7/fő
2. vacsora 3-5/fő
káposzta 1-1,5/fő
ital min. 10/fő beszerzési áron számolva
sütemények és torta 2-3/fő
hűtőkocsi 100
sofőr 50 + benzin
szakács 50-150/db
pincér 50-100/db
zenekar 250-600
fotós 200-600
videós 300-csillagos ég
vőfély 130-200
_____________________
X + az ajándék=
ahol X a meghívott vendégek létszáma. Ebből megkapod, hogy kb. mennyibe került a te vendéglátásod az ifjú párnak, amit illik visszajuttatni, hogy ne mínusszal kezdjék a közös életet. Ami felette adsz, az az ajándék. Hát így...
Lazításként hallgassuk meg azt a nótát, ami biztosan el fog hangzani, természetesen a műfaj élő klasszikusától:
Follow László's board Handmade wedding guest books on Pinterest.
Szólj hozzá(m)!