A lakodalomban az elsődleges cél, hogy a násznép jól érezze magát, de azért (nekünk) az sem rossz, ha ez a szolgáltatóknak is sikerült. A zenészek, fotósok, videósok, vőfélyek is emberből vannak, és bár egy nagy család vagyunk – legalábbis itt a Csallóközben és a Mátyusföldön –, kinek a családjában ne akadna olyan rokon, akitől igyexik távolabb ülni a közös asztalnál? A közelmúltban egy ismert dunaszerdahelyi fotvideóssal és egy nagyon jó mátyusföldi zenekarral voltam, akik tavaly egy lagziban – történetesen én voltam ott a vőfély – cseppet összezörögtek. Azóta velük nem olyan a személyzeti asztal, mint lehetne. Most hétvégén viszont erős csapat gyűlt össze. Mert hát ki látott már olyant, hogy a fotós meg a videós még fél négykor fotóz/filmez egy lagziban. (Yo, persze, volt már ilyen, de nem ez az általános.) Pedig most nehezebben indult a dolog, mint egyébként, mert a virágboltban új kislány volt, és el kellett neki mondani, hogy kell vőfélypálcát díszíteni.
Miután az első akadályt sikerrel vettük, útnak indultunk Alsószelibe. Érdekes, az elmúlt 11 évben az összes környékbeli falu – Nádszeg, Királyrév, Felsőszeli, Zsigárd, Pered – megvolt, Alsószeli valahogy kimaradt. Ezt a hiányt pótoltuk most.
Itt most szakítsuk meg az olvasását, és álljunk fel egy néma pillanat erejéig: a szomszédos Felsőszeliben, a Zeli vendéglőben egy Dodi vőfély által celebrált lagziban a Melody együttes (mondjátok, hogy csak ideiglenesen) befejezte lagzis pályafutását. Fiúk, 2005-ben volt az első közös akciónk, azóta sok lagzit zúztunk együtt, köszönöm, és hiányozni fogtok.
Mire a Mona vendéglő – vagy ahogy a helyiek nevezik, a Morovics – előtti útkereszteződéshez értem, Kovács Gyuri, a VKL istálló nehéztüzérsége már a forgalmat videózta. A hófehérbe borult vendéglőben még csak a két pincér, Krisztián és Robi árválkodott. A fiúkat már az elején dicsérjük meg, mert pincérnek lenni gondolkodásmódot és hozzáállást jelent, nem pedig azt, hogy az ember kivisz egy tálat.
Aztán egyszer csak beparkolt egy vágsellyei rendszámú zöld verda a hely elé, benne vörösingesekkel. Mi ez, A Pál utcai fiúk? Örömöm határtalan volt, amikor láttam, hogy bizony a Kajali Lagzis Négyes érkezett meg. A vőlegény azt mondta, hogy lesz egy másik zenekar a lagziban, akik kísérni fognak. Azért Viliékről nagyobb lelkesedéssel szoktak beszélni az ifjú párok... A zenekart sokan zrikálják azért, mert ugyan a történelmi tényeket tiszteletben tartva meghagyták a névben a négyest, de csak hárman vannak. Így egy fotó erejéig (made by Gyurri) én is beálltam közéjük. Tessék, most már négyen. Így jó lesz?
Időközben befutott maga don Kósa Lőrinc is, őt még megelőzte Bacu, a fotós. Vele most voltunk először, pályakezdő, nézd meg a blogját, ha akarod. Aztán a vendégek is szállingózni kezdtek. A kikérés a menyasszonyos háznál volt, amikor visszafelé tartottunk a násznéppel, láttam, hogy a Nostalgia Music frontembere, Kovács György aka Györgyi bőszen cigizik a resti előtt, miközben Robi lelkesen a werkzeugot köti be.
A templomnál sok gratulátor volt, mivel a rohamrendőrök mind Krasznahorkaváralján voltak, nekem kellett őket visszatartanom a csoportkép erejéig, miközben ezt bejelentettem, az első néni már oda is toppant az ifjú pár elé, és már adta volna a csokrot, de én gyorsabb voltam.
Itt most rövid illemóra következik, közszolgálati funkció, ha úgy tetszik. Kedves lakodalomba meg nem hívott távoli rokonok, barátok, ismerősök falu/városbeliek! Az ifjú pár által kiküldött meghívón, értesítőn rajta van az egyházi vagy polgári szertartás időpontja. Ha nem akarsz részt venni a szertartáson, gyere oda 30 perc vagy egy óra múlva, attól függően, hogy az nászmisés-e vagy sem. Sokak szerint jó buli, ha a lakodalom folyamán mennek gratulálni. Ezt mi, vőfélyek, nagyon nem szeretjük, bár mi zsoldosok vagyunk, tök mindegy, hogy mit szeretünk, vagy nem szeretünk. De gondoljatok az ifjú párra, akit állítólag megtisztelni jöttetek. G. már tavaly májusban jelezte M. és Cs. lagzijában, hogy vinne erre a hétvégére. Azaz több mint egy év készülődés, és nem kevés pénz van benne nekik, ill. minden ifjú párnak. És te, lagziba érkező gratulátor, azzal tiszteled meg őket, kiragadod meghívott vendégei köréből, és jól feltartod, akadályozva nem olcsó szórakozásában, ahelyett, hogy délután eljöttél volna. Ez a téma egy önálló posztot is kaphatott volna, azért került ide, mert ebben a lagziban, valahányszor kereste a vőffy, a fotós, a videós az ifjú párt, mindig az előcsarnokból kellett összeszedni őket.
(Az volt a feladat, hogy csúnyán kell néznünk a Gyurira)
A lakodalomban olyan násznép volt, amit minden hétvégére kíván magának az ember, még fél négykor is mikrofon vagy üvöltés nélkül, emberi hangon tudtam levezetni egy játékot. Van, hogy ez már korábbi órában is ritkaság, úgyhogy egy rossz szavam sem lehet. A személyzeti asztalnál pedig parttalan anekdotázások mentek, a nem fotósok a fényképezőgépekkel selfshotokat készítettek, meg fotóztak mindent, ami mozgott, a nem zenész Kovács Gyurival pedig majdnem énekelni is beálltunk, de aztán úgy gondoltuk, mindennek van határa.
Reggel a nép visszatapsolt, a boldog ifjú pár a verbalitáson túl is kifejezte megelégedettségét.
„Hallgatóság, eddig szól az ének,
Zárórakor vége a mesének,
Hazamegy a muzsikus vőfély, az árva...”
Szólj hozzá(m)!