Az egyik 2014 májusi ifjú párom még szeptemberben kikötötte, hogy nem szeretné, ha a násznép bennszorulna a templomban az eléjük tolakodó gratulálók miatt, mert az ő falujukban keskeny a templom kijárata, és ez gyakori probléma. Mivel azon a megbeszélésen csak és kizárólag az ő lakodalmukat veséztük ki, sem szükségesnek, sem helyénvalónak nem tartottam, hogy ott és akkor ezt a témát tágabb kontextusba helyezzem. De most megteszem.
TASR/AP-felvétel
Vázoljuk az ideális esetet: az ifjú pár kijön a templomból, a vőfély, miközben ők ragyogva vonulnak kifelé, megkérdezi a tolató videóstól, hogy hova állítsa őket, beállítja őket, majd gratulálnak az örömszülők, násznagyok, testvérek, nagyszülők, és a többi meghívott vendég, előbb a rokonok, aztán a barátok, majd ezt követően a nem meghívott gratulálók is kifejezik jókívánságaikat. Ez az elmélet.
Gyakorlatban azonban gyakran azzal szembesülünk, hogy – általában kedves idős hölgyek – még azt se várják meg, hogy a pap elbúcsúzzon az ifjú pártól, hanem már a templomajtóban ott toporognak, és a vőfély élő pajzsként nem áll az ifjú pár elé, akkor azonnal elkezdenek gratulálni. Sőt – nem múlik el év, hogy ne találkoznánk legalább egyszer ezzel a jelenséggel –, előfordul, hogy az imént említett kedves hölgyek még a templomban, a kivonulás során az ifjú pár elé vetődnek egy biológiai korukat felülíró deszantos mozdulattal, és még ott megpróbálnak gratulálni, miközben a pap vezeti a 10 perce házasokat kifelé. Ilyenkor a videósok-fotósok pulzusa szaporább lesz…, a vőfély csendben tajtékzik.
Nyilván plexipajzsos rohamrendőrök sorfalával senki sem biztosítja a kivonulást, így a szituációt gyakran a vőfélynek egymagában kell kezelni, a szakrális és profán határán egyensúlyozó munkánkat a biztonsági szféra irányába is kitolva. Nem is beszélve arról, hogy mindezt csupán verbális eszközökkel kell megtennünk, hiszen az azért elég hülyén venné ki magát, ha kétmarokra fogott vőfélybottal ütlegelni kezdenénk a tolakodókat. Általában a hangos „Kedves barátaim, engedjük, hogy először a meghívott vendégek gratuláljanak!” felszólítás, főleg, ha többször is elhangzik, használni szokott. Ha nem, és még képesek vagyunk gátat szabni a folyamnak, akkor oda kell állni, ahol a meghívottak és a meg nem hívottak összeérnek, és fizikailag elválasztani és terelni őket.
Szitás Zoltán felvétele
A legdurvább ilyen szituációt éppen egy kolléga lagzijában értük meg. A jeles jókai vőfély, Budai Igor 2010 márciusában házasodott. Mivel ő fontos ember a településen, szerintem az egész falu ott szoronkodott a jókai templomban. Ám azon a márciuson nagyon hideg volt, Igorék az utolsó pillanatban úgy döntöttek, mégis inkább bent fogadják a gratulációkat – jó döntés volt, mivel ez emlékeim szerint kb. egy órán át tartott –, de a nép egy része már kiment. Nyilván, akik kimentek, azok vissza akartak jutni, akik meg bent voltak, azok ki. Hatalmas káosz alakult ki, az egyik oldalajtóban, mert a bemenni akaró jókaiakat az Istennek se tudtuk rávenni, hogy használjanak egy másik bejáratot. Szerencsére abban a lagziban sokan voltunk vőfélyek, ahogy az Szitás Zoltán fenti művészi felvételén is látszik, így el tudtuk állni az ajtót, és zsilipszerűen akkor mehetett be öt ember, amikor öt kijött. Na de amit eközben végig kellett hallgatnunk, azt úgy nem kívánom senkinek, főleg az érzékenyebb lelkületű kollégáknak. Valszeg egy pesti ceremóniamester már zokogva kardjába dőlt volna a felénél (meg nincs is botja).
Aztán vannak falvak, ahol az a szokás, hogy a meghívottak a lakodalom helyszínen gratulálnak, a templomnál csak a meg nem hívottak. Ha viszont az ifjú pár egy része nem helyi, ezért, meg hogy ne kelljen a kulturális különbségek miatti iskolázással törődni, úgy döntenek, hogy gratuláljon mindenki a templomnál, ebben az esetben alapból kérhetsz rendőri biztosítást, mivel a helyiek ezt nem tudják, és ők csak úgy akarnak viselkedni, mint egyébként. Ez általában szintén nem egyszerű feladat.
Arról is jó előre szóljunk botnokunknak, ha valaki vagy valakik valamilyen műsorszámot akarnak előadni a templom előtt, galambot, pillangót, LED-lufit akarnak röptetni, nehogy az hivatalból elzavarja az ifjúsági énekkart, mondván, hogy az ifjú pár helyén álltok vaze.
Remélem, ezzel a bejegyzéssel sikerült munkánk egy egyáltalán nem látható, ám annál lényegesebb szegmensére felhívni a figyelmet.
Az Instagramon most mérsékelten leszünk aktívak, de a vőfély.sk-ra továbbra is érdemes ránézni, a közeljövőben felkerülnek a 2014-es újabb szolgáltatásaink.
A Twitteren továbbra is igyekszünk rövid iparági információkat közölni, ebbe a Pinterest mappába pedig mások érdekes dolgait gyűjtjük. Stay tuned!
Szólj hozzá(m)!