Tavaly felhívott egy örömapa, hogy szoktam-e angolul vőfélykedni. Mondok, szoktam, persze, szoktam. Mondta a dátumot. Ráértem. Így vitt szeptember első hétvégéje a bejáratott nagymegyeri lagzis tetthelyre, a Plauter Kúriába, ahol sokszor voltam már idén, és még leszek is.
A Remix új, katalán szakos felállása (a józan sofőr felvétele Töltésy kolléga gépével)
Ugyan dolgozni angolul kellett, de a násznép nem II. Erzsébet, hanem VI. Fülöp alattvalója volt. Nem tudom, mennyire szeretik őt, az biztos, hogy a népszavazást elúsztató Mariano Rajoy miniszterelnököt nem zárták a szívükbe, a násznép ugyanis katalán volt. Egyetemi éveimben nagy szerencsém volt, mivel Babos Gábor lakó- és seniortársam, aki egyebek mellett nyelvzseni is, a germán és a talián mellett katalán szakot is végzett a szegedi oskolában, így le tudott fordítani nekem egy rövid katalán köszöntőt az elejére, amellyel beloptam magam a mediterrán csapat szívébe.
Az ifjú pár külföldön él – ejj, de sokszor szerepel ez a mondat idén a Vőfélyblogban, a fene egye meg, valami nem jó ebben az uruszágban… –, így az egyeztetés nyáron, egyik hazaútjuk során zajlott. Katalán zenét erre kevés zenekar tol, én egyet sem ismerek:), ők a Remixet választották. Fotózott Töltésy Rudolf herceg, videózott Jandura Peti (Lőrinc fia Péter).
A szertartásra a Plauter kertjében került sor, ami ideális helyszín az ilyesmire. Csak hát kicsit lógott az eső lába, a félsz azért mindenkiben benne volt kicsit, de végül az égiek kegyesek voltak hozzánk.
A konyhában ezúttal Rusznák Tibi dolgozott, és a megszokott, csallóközitől némileg eltérő kajákat főzött, a tőle megszokott, nemzetközi mércével mérhető színvonalon.
Ettől, és a kétnyelvű „vőfélykedéstől” függetlenül technikailag a lagzi inkább magyarra hasonlított, mint katalánra. Ami katalán volt benne, hogy a menyasszony éjfélkor nem öltözött át, csak egy piros, hálószerű, tüllös ruhadarabbal jelezte az átöltözést, meg hogy a visszaérkezés után kimentünk, és a majdnem 155-ösbe torkolló lampioneregetés után eljártak egy körtáncot a tábortűznél. Ebből még marha nagy buli is lehetett volna, de pont eleredt az eső, ami sem a technikának, sem a vendégeknek nem tett jót. Ezért nagyon kár, ebben sokkal nagyobb potenciál volt, amit ki lehetett volna használni.
Az örömapa azon dolgozott, hogy a katalán vendégeknek minél többet felvillantson a honi kultúrából, így volt néptánc- és nótabetét is. A DAC-rajongók számára nyilván nem ismeretlen Valaskó Feri meg rokonként volt jelen, így a lagziban több kultúrbetét is volt.
A kétnyelvű lagzik mindig nehezebbek, mint a magyarok, de ha a nem magyar fél nyitott, toleráns, érdeklődő és elfogadó, akkor az nagyban megkönnyíti a szolgáltatók dolgát. Ezek a derék katalán (és egyéb nemzetközi) emberek nagyon nyitottak voltak, érdeklődéssel fordultak a szokásaink felé, és sosem rótták fel, hogy angol köszöntő miért rövidebb a magyarnál. Szlovákkal már megértem ilyent.
Az egykor távozó fotós és videós csak legenda, Rudy és Pety még fél négykor is ott tevékenykedett. A Barna László ceremóniamester kolléga által gyakran és jogosan kárhoztatott, fél egykor távozó vőfély/ceremóniamester pedig valószínűleg csak Budapest közigazgatási határain belül probléma, részben azért is, mert Nagymácsédon kb. feldugnák a pálcáját annak, aki egykor el akar menni. Én most négy után botoltam le, immár magyarul.
Catalunya no és part de l'Espanya. Visca la indepenedéncia, visca els nuvis!
=============================================================
Ha tűzijátékot szeretnél a lagzidra (vagy falunapodra, ha van falud:), itt érdemes körülnézni. Újdonság, hogy már lapra szerelve, elvitelre is kérheted.
Tika Műhelyébe főleg a menyasszonyok menjenek, meg aki szép vendégkönyvet meg ilyesmit akar.
A Lakadáré című könyvünk korlátozott számban még kapható. Utána elfogy.
Szólj hozzá(m)!