Hát tíged meg kihívott, buzerant?! – valószínűleg ezt mondanák Berlinnek és Damiánnak, ha egy dunaszerdahelyi lagziban szeretnék elénekelni Al Bano klasszikusát, a Felicitát.
Az ünnepek között drága feleségem azt javasolta, nézzük meg A nagy pénzrablás spinoffját, a Berlint. Igent mondtam, végül is mi baj lehet, ahogy a Kovbojok egyik klasszikus verse is mondja: "Elvégre hát karácsony van." Ő aztán két rész után ott hagyott, én meg, nem bírva a távkapcsoló után nyúlni, 7:15-ig néztem. A film maga szerintem nem olyan jó, mint az eredeti sorozat, de ez továbbra sem a comment:com, vagy a Hogyvolt blog, spoilerezni meg végképp nem akarunk, aki kíváncsi rá, nézze meg, annyit azért megér.
A befejezés felé haladva, nem árulom el, melyik részben, Berlin és Damian bemennek egy lagziba, és előadják Al Bano egyik legismertebb slágerét, a Felicita című opuszt, spanyolul egyébként... Miközben ők dalolnak, a másik szálon nagyon izgalmas dolgok történnek...
Spanyol esküvőben még nem dolgoztam /egyszer volt szerencsém egy katalán lagzihoz, akik ugyan közjogilag spanyol okmányt mutattak fel a hivatalban, de hát tudjuk, hogy "Catalunya no és part de l'Espanya", és ott ezt így el is mondtam, örültek is neki/, de nehezen tartom elképzelhetőnek, hogy ha egy faszi barna pulóverben, egy másik pedig motoros öltözetben bemenne az esküvőbe, és jelezné, hogy ott énekelni szeretne, nem hajtanák el a vérbe...
Olyan már többször is előfordult, hogy a lagziból egy félénk vendégből, miután az alkohol segítségével legyőzte gátlásait, előtört a muzsikus lélek, a bohém fiú, és megkérte a zenekart, hogy nem játszhatna-e el ezt-azt. De olyanra, hogy kívülről érkezett volna spontán zenész, csak egy esetben emlékszem.
A nagymegyeri Hotel Thermálban dajdajoztuk. Már hajnal volt, amikor ismert szlovák dzsessz-zenészek érkeztek meg a hotelbeli szállásukra. Látták, hogy jó a hangulat, és beüzentek a prevádzkárral – ne legyünk álszentek, Nagymegyeren nincs étteremvezető –, hogy bejönnének. Az örömapa természetesen szívesen látta őket. És amíg a szaxin a Snejder Fánit kísérték, addig nem is volt gond. De aztán, amikor az egyik szünetben egy komolyabb dzsessz-szettet adtak elő, az már nem találkozott a násznép osztatlan tetszésével.
No dzsessz! – mondta aztán egy megvidámodott vendég, aki inkább lagzis zenét szeretett volna, indokoltan egyébként.
Ez jutott eszembe, szal gondold át te is, mielőtt más lagzijába mennél Felicitát énekelni. Sze:rdahelen valószínűnek Berlinnek is azt mondták volna: Tíged meg ki hívott, buzerant? A műveltebbek esetleg hozzátették volna: Há rajtad meg mi ez a gúnya, he?
És most már tekintsük meg az egyébként értékelhető, vonósokat is tartalmazó zenekartól kísért produkciót.
Szólj hozzá(m)!