Vőfélyblog

Eddig kétszer dolgoztam a Sense Videó Stúdió csapatával. Mind a kétszer nehezen megközelíthető helyen volt a szülői ház, noha a cserkészetben szerintem jó tájékozódási képességekre tettem szert az elmúlt 25 évben. Na de hát mindez hiába, ha a falvakban nem sorba rakják a…

Vannak, akik vőfélyt keresnek, vannak, akik kimondottan engem, és vannak lagzik, ahová muszáj nekem menni. Ez már az első telefon vagy levélküldés során kiderül. (Arról, hogy mit mondjunk a telefonba, itt írtam.) Július 18-án egy olyan lakodalomban voltam, ahová csak és kizárólag…

Mivel ez már egy elég régi blog, szerintem már több év elején leírtam, közkeletű vőfélybabona, hogy az év első lakodalma meghatározza az egész évadot. Ez persze nem igaz. Kár. Ha igaz lenne, az év hátralevő részében nem kellene tartanom semmitől, még attól sem, hogy a …-i…

Tavaly októberben volt ez a lagzi.  Az örömapa – akivel összetegeződtem, nagy tisztesség ez – az autóig kísért, és a parkolóban azt mondta, hogy „majd lesz ennek a kisebbnek is lagzija, keresni fognak”. Oké, csak ráérjek! – mondtam. A megkeresés nem is sokat váratott…

Most, amikor ilyen Yvette-es, esős napokat élünk, és az egyik legfőbb problémám az, hogy hogyan fog a szombati lagzi után kinézni a tisztítóból frissen kihozott, még borotvaéles öltönyöm, szinte hihetetlen, hogy múlt szombaton vakító napsütésben indultam botozni, Ebedre. Épp…