Kicsit szomorkás idő volt szombaton. A népi időjósok azt mondják, ha a menyegző napján esik, „sok könnye lesz a menyasszonynak”. Ez persze butaság, de sikertelen házasságok esetében hivatkozási alapként szolgálhat. Akiket ma megyek esketni, azoknál valószínűleg nem lesz ilyen gond, mert már hat éve együtt vannak, és van egy ötéves gyermekük is… Most érkezik a második, ezért döntöttek úgy, hogy egybekelnek. Szép!
12.30-ra érkezem a vőlegényes házhoz. 5 férfi veszi körül a vőlegényes Skoda Octaviát, az örömapa, a vőlegény, a vőlegény bátyja, a sofőr, és a videós. A virágdíszt akarják rávákuumozni, de a rohadt szippantó csaknem akarja magát megadni. Ismerős szitu. Nekem meg a kameramanusnak. Ők még nem tudják, hogy a két oldalra kihuzintós vákuumszippantós modell szart sem ér. Megmondom nekik, hogy ez nem fog menni, aztán tipli, mert egyeztetnem kell a videóssal, Mikivel. Öregebb fószer, a Fekete Tamás klánból, nem a legmodernebb kamerával. Jó fej, nem az az összevissza beállítgatós műmájer típus, mint sok kortársa. Klasszikus vidéki nappali, itt búcsúztatjuk a vőlegényt. A szülők elérzékenyülnek.
Innen transzport Komáromba, a VI-os lakótelepen kérjük ki a menyasszonyt, egy hétemeletes ház ötödik emeletét támadjuk. Mikor odaindulunk, még csak szitál az eső, mire beérünk, szakad. Esőfoltos lesz a vadiúj Alain Delon öltönyöm! A lakótelepi lakás nagyszobája telezsúfolva rokonokkal. A menyasszony nagyon szépre van megcsinálva. (És itt most oszlassunk el egy, magát a köztudatban sajnos, masszívan tartó téveszmét. Azt mondják, minden menyasszony szép. Ez nem így van. Sokszor teljesen átlag nőket is nagyon jól fel lehet tunningolni, és viszonylag jó nők összhatásán is sokat ronthat egy helytelenül megválasztott alkatrész. A megbeszélésen a menyasszony átlagosnak tűnt, viszont a sminkes-fodrász-stb. brigád kihozta belőle a maximumot.) A szülők és a menyasszony szerencsétlen módon a szoba egy sarkában zsúfolódnak össze. Hogy átszervezzük őket, ahhoz az egész rokonság számára kellene egy rövid átmozgató edzést tartani. Nem érdemes. Utána az ifjú pár elment fényképezkedni. Ez a követendő magatartásforma, mindenkinek csak ajánlani tudom. Így nem veszik el az idő a lagziból.
Mivel helyben volt az esemény, én közben hazamentem. A folytatásra a Szent András templomban került sor. Ugyan nem szakadó, de eléggé emberes esőben. A szertartás alatt az ifjú pár között ott ült ötéves gyermekük, Dávid, aki a gyűrűket tartotta. Ezt a tényt. ill. hogy a lakodalomra hat év együttélés után került sor, a rokonságból többen kifogásolták, úgymond megszólták a fiatalokat. Mivel engem ők fizetnek, ezzel kapcsolatban nem foglalok állást. Ahogy a 24 második évadában mondta Palmer elnöknek a testőr: „nem képeztek ki arra, hogy véleményt alkossak“.
Innen mentünk az izsai Fehér Ló vendéglőbe, amit vendéglőnek nevezni erős túlzás, egy jobban szituált falusi kocsmáról van szó, aminek az egyébként söntésként szolgáló termében volt a tánc, a kulturáltabb kinézetű teremben meg népek ültek, ott szolgálták fel az egyes fogásokat.
A zenét a Ritmo együttes szolgáltatta. Nincs honlapjuk, így nem tudom belinkelni őket, e-mail címet meg nem akarok kitenni, mert szegények halálra spamelődnének... Egy szinti és egy gitár. Azt kell mondanom, tisztes mesteremberek voltak, hozták egy átlagosan jó lagzis zenekar szintjét. Gondoskodtak a jó hangulatról, a népek még hajnal felé is erősen nyomták a dance-et, így az, hogy egyébként klasszikus MD-s, alapos zenekar, nem esik nagy súllyal latba.
Pontosan, gépkocsioszlopban érkeztünk a tetthelyre. Nem túl előnyös, ha a felvezető dolgok máshol történnek, mert a vőfélynek ilyenkor nincs ideje e terep előkészítésére, tányértörés, meg ilyesmi. De most tudtam, hogy így lesz, ezért már jó előre szóltam a fiataloknak, hogy ezt rendezzék el, így nem volt gubanc.
Aki rosszat mond a Fehér Ló konyhájáról, az hazug rágalmazó. Ebben a lakodalomban ugyanis minden egyes fogás pontos időre készült el, amit a három pincér ügyesen és gyorsan ki is hordott. Tudom, hogy ennek kéne a természetesnek lenni, de annyi gyarló helyre hívják az embert, hogy szinte már meglepődik, ha valahol jól működik valami.
Hajnal háromkor jöttem el. Addig minden a legnagyobb rendben ment. Pedig az évadnyitótól mindig irtózik az ember. Ám a távozáskor elkövettem egy hibát, ami majdnem végzetessé vált. Azt gondolva, hogy Izsa, az Komárom mellett van, és innen akár haza is tolom a verdát, ha kell, nem dobtam be a szokásos úti kávémat. Arra ébredtem, hogy a videós hatalmasat ordít, én pedig már az árok széléről szedem vissza a kormányt. Elaludtam. 1997-től van jogsim, azóta megjártam Tolnát-Baranyát, hegyet-völgyet, és még sosem sikerült bebólintanom. Most először. Hála Istennek megúsztam, így történetem nem végeztem egyik kedvenc blogomon, elrettentő történet gyanánt, vagy a rendőrségi hírek között.
A következő jelenés március legelső hétvégéjén lesz, egy kilencvenesben, ahol a zenét egy igazi sztárzenész fogja szolgáltatni.
Szólj hozzá(m)!