Van, hogy bizonyos lakodalmakban bizonyos mondatok gyakran ismétlődnek. Ilyen például a tányérzörgetéskor szűnni nem akaró „Csókot! Csókot!” skandálás, vagy a poháremelésekkor hajnal felé egyre artikulálatlanabbá váló Éljen az ifjú pár! felkiáltás. Az oldschool vőfély kollégák részéről gyakori még a Halljunk szót, uraim! is. Legutóbb egy nagymagyari lagziban jártam, ahol a szokásosnál jóval többször mondták: Ez tudod ki? Ez a Farkas Zoli veje. Hiába, ha ismerik az embert...
Sz. és P. még tavalyra fogadott meg – tehát az egybekelési szándék erős volt –, ahogy a kiváló Remix együttest, és a Takács Videós Takács Ferit is, de egy nem várt családi esemény miatt egy évvel el kellett halasztaniuk a lagzit. Mindannyian tudtuk, miért, és a körülményekhez képest igyekeztünk.
Vőfélyként szakmailag a legnagyobb kihívást ebben a helyzetben a búcsúztatás jelentette. Remélem, sikerült jól megoldanom, a visszacsatolásra nincsenek igazán jó eszközök, de az egyik sofőr azt mondta, hogy „igen szíp vót ez így”, szal talán.
Ebben a klánban, ahol az örömanyáék, ha jól tudom, tízen testvérek, 2007. szeptember 22-én jártam először, amikor a jelenlegi násznagy volt az örömapa, és a jelenlegi örömapa a násznagy. Fejcserés támadás.
A „nézőtéren” olyan kultikus alakok ültek, mint a plébános, a harangozó, a sírásó, egy korábbi lagzis párom, akit elengedett a gyerekük, 15 labancz vendég, akik a nyelvi korlátok ellenére igyekeztek magukat jól érezni, és ez eléggé sikerült is nekik, a násznép egy része pedig több lagziban is látott már, szóval volt mit csinálni.
A lakodalomban új fotóst ismerhettem meg, Csóka Csilla személyében. Egyébként virágkötészettel is foglalkozik, és ő díszíti egyik jeles kollégám pálcáját.
A násznagyék két nótaénekest is hoztak ajándékba, a lagzit Dóka Zsuzsa és Bősi Szabó László nótabetétje színesítette, ahogy a 2007-es lagzin is, csak ott BSZL helyett Kossár Judit és Kossár Szabi volt.
A vacsora fél 8-kor kezdődött, ekkorra ért vissza az ifjú pár a fényképezkedésből. A 110 vendég ezt követően eléggé lekötötte őket, hisz gondoljunk csak bele, ha mindenkivel csak egy percet beszélnek, az is majd’ két óra... És nem járkálhatnak stopperrel a kezükben. Mivel a vendégelőadók fellépése további időt igényelt, ezért a programba csak egy játék fért be, így is elég feszes volt a dolog.
A nagymagyari Fehér Ház ideális lagzis helyszín. Kalmár Karcsi nyugalmazott vámnyomozó ezredes üzemelteti (lásd még: Gabriel García Márquez: Az ezredes úrnak nincs, aki írjon, Karcsikám, hát írok neked legalább én:), a fegyveres testületekben megszokott precizitással. Azaz a 19.30 nála nagyon 19.30, de inkább 19.29. Nincsenek öt percek, nincsenek jajgyűjjönvisszavőfényúregykicsitkísőbbek, nincsenek cserék. Az van, amit délután megbeszélünk. Szeretnék minden héten vele, vagy hasonló habitusú étteremvezetőkkel lagzizni. Magyaron 2005-ben jártam először, T és M lakodalmában, azóta szívesen térek vissza ide.
És hát, mivel a násznép egy része az apósomnak is rokona volt szegről-végről, sokan elmondták, előbb egymás közt: Te! Ez tudod ki? Ez a Farkas Zoli veje! Hajnal felé pedig, felbátorodván, nekem is elmondták, hogy mi rokonok vagyunk. Na ilyen helyen próbálj szarul dolgozni...
Szólj hozzá(m)!