Itt volt a buli (V. Krasznica Melitta felvétele/Új Szó)
A McDonald’s csak olyan beszállítókkal köt szerződést, akik garantálni tudják, hogy extrém időjárási körülmények közepette is el tudják juttatni a cég területi logisztikai központjába a sültkrumplinak valót. De vajon ki az, aki B tervet készít a saját lagzijára? Még e sorok írója, akinek 11 év lagzizás után köttetett be a feje, is csak annyi B tervet készített a saját lagzijára, hogy ha esni fog, akkor nem lesz nászmenet a háztól, hanem a kultúrházban kezdünk. Arra pedig ki gondol, elvtársak, hogy a hónapokkal előbb kitűzött lagziját elmoshatja az árvíz? A helyes válasz: „mindenkinek, aki a Duna partjára tervezi a lagziját, erre gondolnia kellene” lenne. Most speciel egy paraszthajszálon múlott.
Pénteken, amikor az Új Szó Online-on arról olvastam, hogy az Adóhivatal épületében kikapcsolják a villanyt, rögtön hívtam a szombati vőlegényt, aki nem tőlem tudta meg a rémhírt, ugyanis a rendőrök már a tortákkal teli autóját se akarták beengedni, pedig nem a lezárt rakpartra akart vele menni, a Danubiusnak ugyanis van hátsó traktusa is. A szituáció azért nem volt teljesen kétségbeejtő, mivel mint a vőlegény, mint a menyasszony falujában nagyon korrekt kultúrház található, a kaját meg nem a helyszínen főzték, hanem úgy hozatták, így azzal se lett volna gond, mivel aki A helyszínre ki tudja vinni, az B vagy C helyszínre is. Csak az volt a gond, hogy a hatósági oldalról senki nem mondott se át, se bét, úgy értve, hogy lehetséges lesz-e szombaton a lefoglalt helyszínen lagzizni, vagy sem. Újságíróként én ezt is megértem, hisz nekik az árvízi védekezés, több tízezer ember élete és vagyonbiztonsága a fontos, azt pedig, hogy a lezárt területen esküvő lett volna, leszarják. Na de hát szombaton vőfély voltunk. Szóval pénteken még lehetett volna B terv, de az ifjú pár végül úgy döntött, maradnak.
A lakadár elég korán kezdődött a staff számára, 10-re mentünk menyasszonyt kikérni Marcelházára, ahova a vőlegény némi spéttel érkezett, tanulság: nem mindig a menyasszony késik:) Innen ők fotózkodni el (Kasza József, Komárom; lásd még: Mikor menjen fényképezkedni az ifjú pár?, én ezt a verziót támogatom, mert ez nem vesz el időt a lagziból), a vőfély pedig haza. A második felvonás fél kettőkor kezdődött. Az esküvő négy órakor volt a szentpéteri evangélikus templomban, szlovák nyelven. Noha 12 éve vagyok a pályán, szlovák evangélikus esküvőn még nem voltam, így én is láttam valami újat.
Sajnos, a párkányi árvíz néhány vendéget otthon marasztalt, így a 84 főre terített teremben voltak üres székek.
A cateringet a Fiesta étterem biztosította. Nem rajongok azért a helyzetért, amikor hozatják a kaját. Ha a helyszínen főzik, 22 órára van tervezve a behozatal, és akkor éppen egy atom jó kör megy, akkor azt nem állítjuk le, leültetve a táncoló násznépet, hanem beosonunk a konyhára, és azt mondjuk a szakácsnőnek, Mariska néni, még böstörgesse 15 percig a gázon az anyagot. Ha viszont úgy hozzák, mert a helyszínen nincs konyha, akkor tök mindegy, mi van a teremben, azt le kell állítani, a népet leültetni, és kivinni a kaját, különben elhűl. A Fiesta pontos volt, mint egy svájci óra, a fogások az egyeztetett időpontokban érkeztek, így a mindvégig nagyon jól teljesítő két pincérünk, László és Gábor az eltervezett forgatókönyv szerint hordhatta ki azt. Szóval ha valaki cateringre vágyik Komárom környékén, a Fiesta jó választás lehet.
A videós Zsidek Viktor volt, aki nem tudtam, miért olyan ismerős, noha korábban nem dolgoztunk együtt. Nos, azért, mert hasonlít Chuck Norrisra, még a szakáll nélküli korszakából.
A zenét az Alfa band szolgáltatta. El kell azonban mondanunk, hogy ez az Alfa band már nem az az Alfa band. Volt egy ilyen nevű együttes, akivel Vágsellyén többször lagziztunk együtt. A tagok azonban mára nagyrészt kicserélődtek. A mostani Alfa band a csallóközi lakodalomipar alfahímje, írnánk, ha az együttesnek nem lenne hölgy tagja is. Az biztos, hogy nagyragadozók. Dob, gitár, basszus, szinti, perkusszió. A mai, midihuszár körülmények közepette ez már nagyzenekarnak mondható. A zenekarnak káprázatos, végeinken szokatlanul erős idegen nyelvű repertoárja is van. Szabadidőmben, amikor nem kellett szervezni, csak ültem, és hallgattam őket. Rácsodálkoztam, Úristen, mit csinál ez a banda egy lagziban, koncertszínpadokon lenne a helyük, hisz legalább olyan jók, mint a Rulett vagy Roller. A zenekar mindvégig nagyon profin nyomta, egy percre sem lazítottak.
Reggel árvízvédelemben részt vevő katonák sorfala között hagytam el az épületet. Biztosan azt gondolták, hogy ez a rohadék itten mulatérozott, miközben mi dolgoztunk. Pedig a kezemben levő pálca világosan elárulta, hogy én is.
Tetszett a poszt? Nyomj egy lájkot, és látogass el a vőfély.sk-ra.
Szólj hozzá(m)!