A Hotel Welten ideális lagzis helyszín – sajnos, nem tudjuk linkelni, mivel nincs magyar nyelvű honlapja –, emberi léptékű, visszafogottan elegáns, elég régóta működik ahhoz, hogy a személyzet bejáratott legyen, és jó a konyha; a gazdagok sportja, a golf pedig valamiféle exkluzivitást kölcsönöz neki. Nem tudom, hogy egy volt kollégám emiatt választotta-e, vagy egyéb motivációi voltak, de végül is ezzel a hellyel – korábban már dolgoztunk ott párszor – nem nagyon lehet mellényúlni. A hétvége most Bacsfán ért.
T. már régóta otthagyta kiadói csoportunkat, és önállósította magát. Valamikor télen hívott, és amikor leültünk megbeszélni, kifejtették, hogy keveset akarnak szerepelni, nem akarnak szívatós lagzis játékokat stb. Ilyeneket egyébként nem is szoktam játszani, így ez nem okozott gondot; ha viszont az ifjú pár nem akar szerepelni, akkor ki szerepeljen, ejsze' a vendégek leginkább rájuk kíváncsiak. Persze, van ilyen opció is, csak akkor a násznép részéről nagyobb aktivitásra van szükség; vagy tudomásul kell venni, hogy ez most így lesz, és kész.
Szombaton már hajnalban szakadt az eső. Reméltem, hogy Bacsfán nem, de a vőlegény azt írta a FB-n, hogy igen…
Ha Gibbó, az esőisten lett volna a fotós, biztos lehettem volna benne, hogy nem fog esni, így csak hivatalból bíztam benne, némi kincstári optimizmussal, hogy el fog állni az eső. És elállt. Innentől már sima ügy:)
Az ifjú pár videóst nem rendelt, így a vőfély némileg szabadabban érezhette magát, azaz nem kellett arra is koncentrálnia, hogy csak publikálható mondatok hagyják el a száját, amelyek nemcsak ott/akkor adekvátak, hanem majd a kanapéról nézve is. Fotózott Dudás Dodi, aki érdekes ember, érdekes fotós hitvallással és üzletpolitikával. Nézzétek meg a honlapját, érdemes. Legutóbb Királyfán/Vágsellyén toltuk együtt. Ott a lakadár úgy kezdődött, hogy a beállított fotózásból hazatérve Dodi gépe leesett a menyasszonyi kocsiról. Én azt hittem, vége a világnak, de lám, azért érdemes profi werkzuegot venni, mert a gép a királyfai betonnal való találkozást követően is kifogástalanul működött, csak egy kicsit elhajolt az objektív pereme.
Zenélt a Csavargók Tánczenekar, ők is régi ismerősök, számtalan közös akcióval a hátunk mögött, így már metakommunikációból is megértjük egymást, ami megkönnyíti a munkát. A fiúk egyebek mellett a munkamódszerszerűen alkalmazott freestyle miatt is szerethetők. A szünetekben a fontosabb iparági történéseket is át tudtuk beszélni.
És a pincérek is megérdemelnek egy nagy thx-et Zoltán főpincér vezetésével, mert nagyon ügyesek voltak, a konyhával egyetemben. Most hétvégén is egy jól bejáratott helyre megyünk, azon leszünk, hogy ott is minden oké legyen.
Nézd meg a többi stábfotót, és ha tetszett a poszt, látogass el a vőfély.sk-ra!
Szólj hozzá(m)!