Zsok Tünde felvétele, Gyuri tellájával
A múlt hétvégi lagzi közösségimédia-felvezetésében elmondtuk, Tardoskedd különleges helyet foglal el magán-időszámításunkban, itt ugyanis még nagyon zöldfülűként kellett bizonyítanom. Nemrégiben egy zárt szakmai fórumon egy magyarországi, túláradt egójú, belpesti kolléga nekem állt amiatt, hogy ebben a bejegyzésemben nem ajánlom, hogy gyakorlat nélküli rokont, barátot, ismerőst ugrasszunk be vőfélynek, mert nagy kockázatot hordoz. „Külön oldalt szánsz arra hogy miért ne legyen a vőfély rokon vagy barát az esküvőn, mert akkor egy izgatott rutintalan senkire bízza a pár a nagy napját, és senki sem szeretne egy idióta első páciense lenni. /más szavakkal, de ez a lényeg/ Persze a bemutatkozódban ott áll hogy ismerősöknél barátoknál kezdted te is. Akkor te kivel toltál ki László ? Baráttal, rokonnal, vagy te már rutinosnak születtél ?” – írja. Az akkori, mára már nem ifjú párral napi kapcsolatban állok, még nem mondták, hogy kitoltam volna velük, de ez nem azért van, mert rutinosnak születtem, hanem mert előtte más fórumokon már megedződtem, csak ezt nem tudta a Kiskörúton belüli barátunk. A hamarosan piacra kerülő Vőfélykönyv munkálatai közben soxor visszagondoltam arra, hogy a vízválasztó előtti lagzik, pont azok, amelyeket a baráti körben prezentáltam, nagyon rosszul is elsülhettek volna, ha olyan szakácsokra, pincérekre, étteremvezetőkre akadok, mint – és itt most egy közepes felsorolás következhetnek –, de a vőfélysors kegyes volt hozzám, és nem akadtam. Így volt ez az akkori tardoskeddi lagziban is. Nem tudok úgy menni az érsekújvári járásbeli nagyközségbe, hogy mindez fejben át ne fusson. Vannak utak, amelyek magán-egotrippek is.
Amikor a múlt heti vőlegény tavaly nyáron bemutatkozott a telefonba, hallottam ízes palóc tájszólását. Ráértem, de azért titkon bíztam benne, nem valahova Medvesaljára akar lagziba invitálni. Elmennék oda is, mint ahogy Búdkára is elmentem, de az nem annyira jó, ha még fél munkanapnyit kell autóznod vasárnap hajnalban szétcsapottan, hogy hazajuss. A párral Galántán, a Gazdaudvarban, számos jó lagzi helyszínén találkoztam. Amikor elmondták, hogy Kelly Gabika viszi a konyhát, és a Ritmo lesz a zenekar, arra gondoltam, ez már nagyon rossz nem lehet.
Kovács Gyuri felvétele
Igaz, szombaton kicsit esőre állt, ez most egy ilyen május volt. De aztán végül kegyesek voltak hozzánk az égiek, csak este szitált olykor egy kis eső, a menetet megkímélte. Tardoskeddi klasszika, a faluházban kezdtünk be, innen menet a lányos házhoz, majd a templomhoz. A szertartás alatt visszaosontam, hogy a ritmós fiúkkal előadjak egy Ganxsta Zolee számot egyeztessem a bejövetel menetét, aztán vissza, és hadd szóljon!
További képek Pinterest oldalunkon
A vendégek a szertartás után kézi konfettivetővel lepték meg az ifjú párt. Ilyesmivel. Ez nagyon szép dolog, és könnyen beszerezhető a partyboltokban, de aki olyan konfettiesőt akar, amit megemlegetnek, azoknak ajánlom a Pyroex saját fejlesztésű ágyúját. Brutális. Erre nincs más szó. Három ilyennel még a Kormorán panorámatermét is úgy be tudod borítani, hogy a takarítónők még jövő szombaton is a nőági felmenőidet fogják emlegetni. Az összeset.
Az eseményt állóképre rögzítette Zsok Gyuri és Tünde. Honlap itt, Facebook itt. Noha mindketten régóta lagzizunk, valszeg azért, mert Dél-Szlovákia két különböző szegletében operálunk, eddig nem fújt össze bennünket a lagzis szél. Mindkettőjükkel annyira jól ment a spolupárca, hogy akár Most alapszervezetet is alapíthattunk volna a személyzeti asztalnál.
A kamerát Kovács Gyuri kezelte, most szerényen csak egy slidert hozott magával, amit el kellett rejtenie, mert egy kislegény úgy gondoltam, jó lesz, ha ráül. Gyuri régi harcos, már nem számoljuk, ez hányadik volt. Közben előkapta fényképezőgépét is, amire most rendelt egy új obit, egy rosszabb használt autó áráért…
A Ritmóval tavaly zártam, idén nyitottam, ez volt a második közös projekt idén, és még lesz kettő, igaz, azok már magyar-angolok, így egy fokkal bonyolultabb dolgunk lesz. Sok, egyébként jó zenekart kárhoztathatunk azért, mert csak zenél, a közönséggel nem tartja a kapcsolatot. Leczkési Péter – akit botor módon keszegfalvai Jimi Hendrixként mutattam be, holott ő a GÚTAI Jimi Hendrix, a billentyűs a keszegfalvai – még az az iskola, amelyik felkonferálja a számokat, így sok hasznos információt is megtudhatunk, pl. hogy a Sej-haj akácfa szovjet import, de, ahogy a lagzikat egyelőre nem vállaló Tankcsapda énekli, ennél többet nem árulhatok el.
Az ifjú pár visszaérkezésekor egy kisebb, egyszerűbb beltéri tűzijáték is bevilágította a tardoskeddi faluházat, ezt meg is mutatjuk. Természetesen ez csak egy egyszerűbb változat, amit csak úgy elő lehet rántani dobozból, amúgy a beltéri tűzijátékkal ugyanúgy be kell állni, mint a kintivel, és az idő, ami most nem volt. Hát, remélem, tetszett.
A hazaút viszont a vártnál kalandosabbra sikeredett. Egy vőfély kolléga, aki szintén ezen az útvonal dolgozott, elcsapott egy nagytestű kutyát, de úgy, hogy a hűtője is beleszakadt, a járműve pedig üzemképtelenné vált, így haza már Sárga Angyal üzemmódba mentem, de ez már egy másik, reggeli pálinkázással végződő történet.
Képek a lagziról Instagram és Pinterest oldalunkon. Ha tetszett a poszt, szeress minket a Facebookon, de a Twitteren is követhetsz.
Tudtad, hogy hamarosan nyomdába kerül a Vőfélykönyv, amely a jobb oldali oszlopban található e-mail címen is előrendelhető?
Tűzijáték a lagzidra? Mit szólsz hozzá? Főleg kint, de már bent sem gond.
Follow László's board Handmade wedding guest books on Pinterest.
Szólj hozzá(m)!