Ez Mesterem egyik könyvének címe, biztos nem örülne, ha látná, hogy a Szent Tudomány regiszterében mozgó kötetének címét egy ennyire profán kontextusba emeltem át. Intertextualitás rulez. Valamelyik Kokó-meccs előtt mondta anno a kommentátor, hogy a bajnokot otthon jobban meg kell verni a győzelemhez. Nos, legutóbb a feleségem szülőfalujában dolgoztam. Ott is mindig jobban kell teljesíteni, különben az anyósnak hétfőn megmondják a boltban… A kultúraköziség dilemmáit pedig az okozta, hogy a vőlegény dél-afrikai volt. Ilyen lagzim még nem volt, és a neten böngészve sem találtam releváns forrást a dél-afrikai lagzis szokásokat illetően. Na most légy okos, Domokos!
Délután Nagymagyaron kezdtünk, a helyi templomban. Nagymagyar fontos állomása magán-időszámításomnak: 2005 szeptemberében itt nyílt szerencsém megismerni a kiváló, zalaegerszegi Roller együttest, amely utóbb a saját lagzimat is játszotta. Az a lagzi is a Fehér Házban volt, mint ahogy azóta sok más lagzi is. Azóta viszont nem voltam ott, és nem is tudom, milyen lenne, ha oda kéne mennem.
A szertartást követően a féli kultúrházba mentünk, ahol én még Nagymagyarra menet megálltam, hogy letalpaljak Menyhárt Attilával, aki Pónya Pityuval egyetemben pincérként teljesített szolgálatot. A konyhát Iván Tibi vitte, aki szintén nem pályakezdő a szakácsságban. A Ritmo zenekar is pakolt éppen. Velük idén most voltam harmadszor. Ebből kétszer elcsesztem a bemutatást. Mert Leczkési Péter frontman gútai, nem keszegfalui. A billentyűs a keszegfalui. A szeptemberi lagziig majd leírom százszor…
A dél-afrikaiból a lagziban négy volt, vőlegény urunk szűkebb családja, a többi külföldi vendég angol vagy ír volt, mintegy tucatnyian. Szokás pedig, hogy Angliában a lagzik 10, de max. éjfél körül befejeződnek. Szintúgy szigetországi szokás, hogy egy ital ingyen van a vacsihoz, a többit a résztvevő magának fizeti. II. Erzsébet alattvalóinak mindkét információ kultúrsokk. Az is, hogy a lagzik itt hajnalig tartanak, hát még, hogy a pia ingyen van… Általánosságban elmondható, hogy ennek olykor a következményeivel is szembesülünk. Hogy a kultúrákat közötti szakadékot áthidaljuk, az elején egy kis magyar nyelvleckét készítettünk nekik, fontos magyar mondatokból. Ezek egy részét meg is fogadták.
A lakodalomban sok név- és születésnapos is volt. Mivel vagy tucatnyi volt belőlük, ami esetünkben a lakodalom kb. hatodát jelentette, az örömapa egy beltéri tűzijátékot is rendelt a tiszteletükre, szerintem nagyon jó ár-érték arányban. A vendégek készítettek videókat is, remélem, előbb-utóbb eljut hozzám is. A fotókat alább nézheted meg.
Follow László's board Beltéri tűzijáték – Indoor Fireworks on Pinterest.
Ilyen beltéri tűzijátékot a saját lagzidra is rendelhetsz, de akár kültérit is. A részletekért kattints ide.
Videóst nem hívtak a lagziba. Fotózott Simonics Henrik, és neje, Zsuzsa, aki az örömanya kolléganője. A Ritmo a tőle megszokott színvonalat hozta, és noha harmadszor voltam velük idén, a műsor így sem tűnt unalmasnak, legfeljebb némelyik felkonfot már ismertem. De 1. náluk legalább vannak felkonfok; 2. valszeg ők is így vannak az én kötött szövegeimmel.
Az est egyik nagy tanulsága volt, hogy a kocsis játék angol lovakkal is kiválóan működik. Lehet, hogy ők is lovas nemzet?
Jó hír, hogy a héten már minden emberi számítás, és a nyomda ördöge szerint is kijön a Lakadáré című könyvünk, amelyet te is megrendelhetsz a jobb oldali oldalsávban található e-mail címen. Ára 12 euró (+ utánvét, ha nem személyes az átvétel). A könyvről mindent elolvashatsz itt.
Tudod: a Vőfélystagramon az azonnali fotókat kapod a bulikból, a Pinteresten az albumok vannak, a Twitteren a flashek, a Facebookon szerethetsz, a vőfély.sk pedig a virtuális székhelyünk.
Simonics Henrik fotói, kivéve a felsőt, amelyet egy random vendég készített, az ő gépével.
Szólj hozzá(m)!