Vannak helyek, ahol az online intézkedés lehetetlen. Ilyen a vidéki kultúrházak többsége. Azt egyszerűen elképzelhetetlennek tartom, hogy (és itt most konkrét településnevet nem említek, mert ez általánosságban mondható el a csallóközi és mátyusföldi, a lagzikban egyként nagyon jól teljesítő kultúrházakról) mailben a La Manche-csatorna túloldaláról leszervezd a lagzidat. Ez részben abból is adódik, hogy oda sok mindent kell vinned, amit a csallóközi szolgáltatók részleges offline-sága miatt nincs hogy lelevelezned, hacsak a Royal Mail útján nem küldesz papíralapú levelet, arra meg úgyse válaszolnak, szal’ minek… Ha viszont a Villa Rosában próbálkozol, Béla, a prevádzkár válaszolni fog az e-maieldre, vinned meg úgysem kell semmit. Így, ha külföldről intézed a lagzid nagyját, nem akarsz horribilis telefonszámlát – bár ma a VoIP-hívások korában már ez sem fenyeget – és főként, nem hívsz sok embert, mert a terem befogadóképessége azért némileg korlátozott, akkor a Dunaszerdahely szívében fekvő intézmény ideális megoldást jelenthet. Meg azért is, mert Bindics Imre egyelőre csak egy van, ő meg itt főz. 
Csánó Tamás felvétele
Mivel én meglehetősen online vagyok – ma éppen nem, ezt a bejegyzést az időzítő publikálja. Na jó, azért telefonról igen, de onnan meg írjon posztot, akinek két anyja van. – szép menyasszonyunk is mailben keresett meg, és a teljes kommunikációs is így zajlott. Ennek is van ám előnye, jelesül, hogy minden írásban van meg, könnyebben visszakereshető. A lagzis megbeszélést pedig Skype-on tartottuk, nyilván egy vőfély repjegyét senki sem fogja kifizetni másfél óra végett:)
Még egy mondolat a távkommunikációról: van, hogy egy ifjú pár szeretne valamit, felhív, én pedig éppen a pozsonyi Kikötői híd valamelyik átláthatatlan csomópontján araszolok egy dugóban, és nem tudnak később visszahívni, mert éppen ott vannak annál a szolgáltatónál, akinek a válasz kell. Ilyenkor az ember nem bizonyos, hogy mindig olyan kvalifikált választ tud adni, mint ha dolgozószobája csendjében át tudja gondolni.
Az esküvői polgári szertartásra a Villa Rosa kertjében került sor, sátor alatt. Shakespeare nyelvén én celebráltam az esemény, néha belefér ilyesmi is. Magyarországi, pontosabban belpesti szeparatisták valószínűleg nem olvassák az én vidéki, mit vidéki, tanyasi blogomat, biztosan szívszélhűdést kapnának, hogy vőfélykedni, meg szertartást vezetni EGYÜTT, jézusmárja, visszaegyenesedik a világtengely 23 és fél fokos dőlésszögéből… Hát, nekem sikerült. Az a titka, hogy amikor a végén a képviselő még mond 1-2 meleg szót, az alatt le kell tenni a papírt, és felvenni a botot.
Ott van a jobb alsó sarokban, hogy kinek a felvétele
Korábban megdicsértük a gútai Leonor Szállót, hogy lehetőséget teremtenek arra, ne kelljen elhagyni a lagzis helyszínt, hanem minden ott történjen meg. Ez most is így volt. Az én lagzimat is fotózó Kiss Gábor Gibbó a helyszínen örökítette meg az örökkévalóságnak a lagzi képeit. A szertartás alatt a teraszon Sárközi Pál prímás hegedűjén sírtak fel a húrok, az ereszd el a hajamat részt a Colors matadorai zenélték, ezúttal kétemberes felállásban – Csánó Tomi és Csepi Laci –, Mezei Zsolti most nem egészítette ki a formációt. A fiúk készültek angol repertoárral is, le is zúztak két kört, aztán a menyasszony jelezte, hogy inkább magyar számokra mulatnának. II. Erzsébet földjén biztos ritkán hallani jó magyar mulatós zenét, elhiszem, hogy hiányzik. Éééééééés: az angol vendégek nagyon jól mulattak a Színes Fiúk által húzott muzsikára. Nincs ám ez így minden vegyes lagziban, kispajtások…
A lakodalom elején természetesen volt az immár elmaradhatatlan nyelvlecke a külföldi vendégeknek, csak a VR falára nem lehet ragasztani, így most óriásplakát formájában nem realizálódott.
És akkor a slusszpoén: különböző okokból a lagzinak 1 órakor lett vége. Nem, nem fulladt tömegverekedésbe, vagy ilyesmi, hanem így volt tervezve. Negyed kettőkor megállt a busz a hely előtt, elvitte a vendégeket. A virradatkor végződő, peredi lagzikhoz szokott lelkünk természetesen nem engedte, hogy hazamenjünk. Híre ment, hogy az Európa Centerben Lóri nyomatja a Csavargókkal, Écsi Zolival és Bátky Tomival, így feléjük vettük az irányt. Valahogy úgy esett, hogy József testvér, és az SP Videó is felénk fordította a rudat, így még kicsit kvaterkáztunk a parkolóban, nehogy azzal váljunk gyanússá, hogy túl korán érünk haza.
Egy józan vendég felvétele Écsi Zoli gépével.
A ritkán látható, dokumentumértékű felvételen balról: Écsi Zoltán, Menyhárt Dodi, Zalka Lóri (igen, a Lakadáré c. könyv társszerzői), Bátky Tomi, Vizy Peti, Bodó Karcsi, e sorok írója, Csáno Tomi, Nagy Sanyi.
----------------------------------------
Azoktól a kedves olvasóimtól, akin eddig eljutottak az olvasásban, megkérdezném, hogy szeretnének-e egy példányt a Lakadáré. Az esküvő és a lakosalom vőfélyszemmel című könyvünkből? Ha igen, a könyv ára, 12 euró, PayPayllal is befizethető, de természetesen postai utánvét vagy személyes átvétel is megoldható.
Follow László's board A KÖNYV: Lakadáré. Az esküvő és a lakodalom vőfélyszemmel. on Pinterest.
Ja, és még a nagy könyvkiadási láz idején is foglalkozunk kül- és beltéri tűzijátékokkal. Ha szeretnéd, hogy lagzid felhőtlen egét kültéri vagy beltéri tűzijáték tegye színessé, tudod, hol keress.
Follow László's board Beltéri tűzijáték – Indoor Fireworks on Pinterest.
Szólj hozzá(m)!