Még október elején történt, hogy Nagymegyerre, a Plauter Kúriába vetődtem, ahol már sokszor voltam az évben, jövőre is leszek párszor, és a szezont is ott zárom. Az egyik kolléga tréfásan meg is jegyezte, biztosan leszerződtem oda. Ez az, amit valószínűleg soha nem tenne meg egy vőfély sem, egy vendéglátóhely esetében sem, ugyanis az újat felfedezés izgalma veszne el, ha minden hétvégén ugyanoda mennénk. A Plauterba szívesen megyek bármikor, de néha egy kis változatosság jót tesz, igaz, még ha nincs is garantálva, hogy a nemplauter helyen kaját is kapunk, ahogy arra idén volt párszor példa.
Újabban nagy az érdeklődés a tenyérjósló szolgáltatásunk iránt. (Kiss Gábor Gibbó művészi felvétele)
No, hát igen, a számos egyéb, szezonális munka mellett elmaradtunk a lakodalmak feldolgozásával. Ilyen egy kisiparos élete. Vannak dolgok, mint például a karácsonyfa- és élőhal-árusítás, amelyeket csak az év bizonyos szakában lehet csinálni, nekem is összejött pár ilyen. Történt, hogy amikor a Lakadáré című könyvünk bemutatóit kezdtük, mindjárt az első, bősi bemutatóra, ahol politika- és bulvármentesen sikerült megtöltenünk a kultúrházat, eljött egy ifjú pár, és azt kérdezte, körasztal, vagy hosszú asztal. Aztán eltelt pár nap, eljött a dunaszerdahelyi bemutató, és eljött ugyanez az ifjú pár. Ott álltak jobbra középen, a fal mellett. Úgy látszik, tetszett nekik a műsor. A lagziba is elhívtak:)
Azon a napon már elég őszies idő volt. Olyan, hogy a nap ugyan sütött, de már erőtlenül. Ez tipikusan az az idő, amikor a hetyke vőfély azon gondolkozik, hogy vegyen-e kabátot, vagy ki a fasza gyerek. Így utólag, legalább a kocsiba betehettem volna…
Már elég korán kezdtünk, a vendégek szállingóztak, a szolgáltatók közül – a pincéreket, és Leót, a szakácsot leszámítva – én érkeztem először, majd Gibbó, és az ő istállójában tevékenykedő Seszták Csaba is befutott.
A kikérést és a búcsúztatást követően a násznép busszal indult a szertartás helyére, Füssre. A menyasszony pedig ezzel a csodával.
Egyszer, amikor Érsekújvárban, nem a Ferences, nem a főtéri, hanem a harmadik templomban lagziztam, egy Grand-beli esküvőből már elpöfögött mellettem ez a járgány, és már akkor is megcsodáltam. Nos, a szép veteránok esetében már többször megjegyeztem, a férfiak teljesen megőrülnek tőle, és elvesztik az eszüket, wadul fotózzák. Ez a jármű viszont a nőkre is nagy hatással volt, talán mert fehér?, és a nyoszolyólányok is fotózkodtak vele.
Ha ősszel mondjuk ki a boldogító igent, és nem Pozsony belterületén, akkor vegyük figyelembe a mezőgazdasági munkák tényét is. A kukoricakombájnokat ugyanis nem érdekli a nászmenet. Ők mennek. Így szép menyasszonyunk fehér verdáját öt John Deere vezette fel. Így utólag ez már humorous, de ott, akkor azért néztem az órám, hogy merre járnak. De ez is élő bizonyság rá, miként Toldi Miklós hadjáratára a pisai ferde torony, hogy az idő sok mindent megszépít, és a helyszínen nem mindig mindennek kell túl nagy jelentőséget tulajdonítani, csak akkorát, amekkora megilleti.
Innen fog kilépni hamarosan az ifjú pár. Ifjú párokat adatvédelmi okokból továbbra sem mutatunk. De a verda jó, nem? (Kiss Gábor Gibbó művészi felvétele)
Minek utána visszatértünk a tetthelyre, minden simán haladt a maga útján. A 110 ember nyomatta a mulatásit, táncolt, amikor kellett, evett, amikor adtak, és a helyzetnek megfelelően viselkedett. Az est zavaró momentumok nélkül zajlott, a helyzet hagyta a szolgáltatókat élni a közegben, ami mindenkinek jó. És azt már most elmondhatjuk, hogy itt játszottam az évad legnagyobb anyagbeszerzőjét, tizenkét emberrel. Így is lehet, csak nincs ennyi tárgy a násznépnél.
Hajnaltájt, mielőtt a kocsis hazavitt volna – igen, ez most így volt – egy kocsissal búcsúztam a némileg megfogyatkozott csapattól. Négy körül olyan negyvenen lehettek még. Emlékeim szerint.
Hétfőn ülök a munkám felett, éppen egésznapos voltam, amikor csöng a telefon. Az ifjú pár volt az. No, már megint elveszett a prezentációs CD? – gondoltam magamban. Tortát hoztak, Velencébe (az olaszországiba) menet, még megálltak nálam. Hát nem kedvesek?:)
=======================================================
Ha tűzijátékot szeretnél a lagzidra (vagy falunapodra, ha van falud:), itt érdemes körülnézni. Újdonság, hogy már lapra szerelve, elvitelre is kérheted.
Tika Műhelyébe főleg a menyasszonyok menjenek, meg aki szép vendégkönyvet meg ilyesmit akar.
A Lakadáré című könyvünk utolsó – komolyan! – bemutatójára november 4-én, szerdán, a somorjai Moziban kerül sor. A részletekért kattints ide.
Szólj hozzá(m)!