Prológus
Szeptember elején éppen két kedves barátommal, Dodival és Lórival, akik történetesen vőfélyek is, kávéztunk az egyik menő nagymegyeri lagzis helyszínen, amikor felhívott egy férfihang, és október 26-ára keresett vőfélyt. Ráértem, beírtam. Aztán eltelt pár hét, és estefelé felhívott egy örömapa, aki a lánya október 26-ai lagzijába keresett vőfély, ill. nem úgy általában vőfélyt, hanem konkrétan engem. Mondtam neki, hogy foglalt vagyok, de valamiért rákérdeztem az eredeti foglalóknál. Jött egy SMS, hogy mégsem. Szal’ nem sok híja volt, hogy pofára essek.
Mivel nem volt kikérés és búcsúztatás, az ifjú pár nem igényelte jelenlétemet a szertartáson. Ilyenre egyszer volt példa pályafutásom során, 2006. június 24-én, egy érdekesen végződött lagziban. Az esetek többségében van kikérés és búcsúztatás, ill. ha nincs, akkor is igénylik a vőfélyt a násznép igazítása végett. Így viszont egyenesen a nagyon szépen felújított, így Nagymegyeren ideális lagzis helyszínt jelentő Plauter Kúriába érkeztem talpig botban, úgy fél öt tájban. Fú, most biztos utálnak azok a kollégák, akik Peredre vagy Nádszegre egykor mentek. A bevezető utat reflektorok szegélyezték, amelyek szürkület után színes fénybe borították az utat. Bent Ági főpincér fogadott, akinek személye garancia a stabilitásra, és a pontos munkavégzésre. Az látszott, hogy a létszámot jól felturbózták, 180 emberre készültünk, Szlovákiában több település van, ahol nem élnek ennyien.
Videóst nem rendelt az ifjú pár, fotóst viszont kettőt is, ami szintén nem hátrány ennyi emberre. Zenekarból is volt kettő. Egy jam jelleggel összeállt népi zenekar (2x hegedű, nagybőgő, cimbalom, később harmonika) és a győri Wenk együttes. Tehát egyik csapat sem nevezhető kimondottan lagzis brigádnak. A népzenével ugye az a helyzet, hogy hallgatni sokan szeretik, de táncolni kevesen tudnak rá. Ebben a lagziban azonban annyi néptáncos volt, mint egy kisebb vidéki néptánccsoportban, így itt ez nem volt probléma. A néptáncosok igyekeztek bevonni a mulatságba nem néptáncosokat is, hogy a mulatság minél kiterjedtebb legyen.
Még több kép a Vőfélyblog Pinterest oldalán
Ami a Wenk együttest illeti, önmeghatározásuk szerint „Repertoárunkban az 1930-as évek swing zenéjétől, a blueson és funk-on át, a mai fúziós és pop zenéig minden stílus megtalálható, mely az igényes zenét kedvelő fülek számára kedves lehet”. Ezzel a krédóval, Lidi néni nélkül, azért nincsenek szükségképpen sikerre ítélve egy csallóközi lagziban. Ebben a lakodalomban viszont átlagon felüli volt a vájtfülű vendégek száma, így a wenkes fiúk nagyon ki tudtak bontakozni igényes repertoárjukkal. Az mindenesetre már az első körben kiderült, hogy nem a lagzi a fő profiljuk.
Ez volt pályafutásom első olyan lagzija, ahol hangosító is tevékenykedett, Fülöp János személyében. A szintén zenész örömszülők nagy gondot fordítottak a hangzásra, remek Bose hangfalakból szólt a jóféle zene.
A logisztika is remekül meg volt oldva, Győr és Nagymegyer között kisbusz szállította a vendégeket, nagyjából óránként.
Aki 180 fős lagzit szervez, az mindenképpen számoljon azzal, hogy ekkora létszámnál minden hosszabb lesz. De tényleg minden. Míg a násznéppel való fényképezkedést egy átlagos méretű lagziban 20-30 perc alatt bőven le lehet tekerni, addig 180 néppel ez legalább egy órát vesz igénybe az ifjú pár életéből stb.
Reggel, amikor kölcsönön megelégedés mellett távoztam, azzal a lelkülettel indultam haza, hogy ez volt az utolsó 2013-ban, és igyekeztem mérleget vonni. De tegnap szóltak, hogy lenne még egy akció idénre. Így a mérlegvonás elhalasztva.
Szólj hozzá(m)!