Valamikor tavasszal keresett egy menyasszony a Facebookon, szabad augusztus 30. után érdeklődve. „Mondjátok hát, hogy nem reménytelen” – gondolhatta Radnótival. De, az. Már jövőre is. Ám ha már így írogattunk, megkérdeztem, mit szólna a szlovák nemzeti felkelés 70. évfordulójához, az úgyis munkaszüneti nap e hazában, s csak egyel kevesebb vágyott dátumánál. Mivel Csánó Tamástól, a Colors – vagy ahogy Kaizer kolléga mondja: Colos – együttes frontemberétől is ugyanezt a javaslatot kapta, megegyeztünk a péntekben.
Az ifjú pár a szertartás helyszínét hintóval közelítette meg. Külön felhívnám a figyelmet a lovakon elhelyezett fényvisszaverő elemekre, ez nagyon modern. Maga a hintó is szép volt, nem valami kerekeken guruló archaikus tákolmány. A fotózkodás alatt váltottam pár szót a kocsissal. Elmondta, kimondottan ilyen célokra csináltatta, szép volt a fája is, a kárpit is igényes, elöl pedig tárcsafékes. A teljesség kedvéért hozzá kell tennünk, hogy teteje nincs, tehát esős időre kell egy B terv, napos időben viszont az emberek fotózni fognak a telefonjukkal, ha ezzel mész házasodni.
A vőfély egyébként sem kicsi egójának jót tett, hogy a sekrestyében Erik atya azt mondta, jó lett a könyv. Gondolom, a borítóról ismert fel. Hát, atyám, szerzőtársaim nevében is köszönöm.
A crew-t ezúttal Soós Laca, az 5005 Leather vezető dizájnere, Kósa Lorenzo, a VKL istálló feje, és ahogy mondottam, a Colors együttes alkotta. Mindannyiukkal dolgoztam már többször külön-külön, de így ebben a formában együtt azt hiszem, most toltuk először. Így is működött a dolog. Az marha biztonságérzetet tud adni a világ legmagányosabb 1 négyzetméterére kilépő vőfélynek, ha a társszolgáltatónak elég csak bólintani, és ő tudja, mi fog következni. Mert vannak helyek, például a vršateci hotel, ahol, ha elmondod kétszer, akkor sem úgy csinálják, kb. azért, mert piros-fehér-zöld szalag van a pálcádon. A botnok sokkal nyugodtabban indul a sorompók közé, ha tudja, hogy fedezik.
A boldog ifjú pár szerencselampionok eregetésével is színesítette az estét. Szerencsére baleset nem történt. Erről én mindenkit igyekszem lebeszélni. Attól, hogy ide nem írtuk fel, hol és melyik lagziban, láttam már nagyon csúnya eseteket is. Az ember mosolya csak addig lesz őszinte, amíg nem az ő arcába/kocsijára hullik vissza egy izzó darab. Így a lampionozás előtt mindig szoktam tartani egy rövid biztonsági oktatást, hogy ezzel minimalizáljam a kockázatot, a további folyamatból pedig kivonulok. Nem szeretem az irányíthatatlan folyamatokat. (A lampionozásnál kb. 10x drágább, de a Vőfély.sk Partyszerviz kínálatában van már nagyon jutányos árú, direkt lagzis tűzijáték is.)
Hajnalban, mikor Laca és Lőrinc már elköszönt, én pedig lebotolóban voltam már, megállt nálunk Nagy Attila vőfély kolléga is, aki Megyerről jött hazafelé. Srejner kolléga is Szerdahelyen dolgozott, csak inkognitóban. Hej, pedig, ha tudtuk volna, mekkora dzsemborit lehetett volna csinálni… Na de nem partizhattunk, mert szombaton is számítottak ránk, abban a faluban, ahol nagyon oda kell tenni. Így aztán négy tájban hazafelé fordítottuk a rudat.
-------------------------------------------------
Neked még nincs Lakadáréd? Nem hiszem el! Rendelj!
Tűzijáték a lagzidra, szalagavatóra, céges bulira, évzáróra. Gondolkoztál már rajta?
Szólj hozzá(m)!