A vőfély sok helyen megfordul a szezon alatt, itt-ott hall ezt-azt. Ezeket a történeteket aztán összegyűjti és elraktározza, reggel elmondja a benzinkúton a komáknak, esetleg kiadja könyvben. Vagy megírja a Vőfélyblogra. Én is hallottam pár érdekes dolgot, már elég régen ahhoz, hogy „elévüljenek”, így szezonvég felé, mikor már csak egy kézen megszámolható mennyiségű lagzi áll előttem, párat közreadok.
Ha új helyre megyünk, illik köszönni, bemutatkozni. Ha nem bejáratott helyre érkezem, ahol kölcsönösen ismerjük egymást, én is mindig a „Jó napot kívánok, Kocur László vagyok, a vőfély, kivel egyeztethetek?” mondattal szoktam bekezdeni. Erre mások elmondják, hogy ők meg XY, főpincér, konyhafőnök, étteremvezető, karpaszományos továbbszolgáló őrmester, bárki, aki kompetens. Vagy éppen azt, hogy nem ő az, de majd ide küldi a főpincért, konyhafőnököt, étteremvezetőt, Ferenc pápát, bárkit, akivel meg lehet vitatni, hogy hogy lesz a második vacsorával…
Vannak, akik ezt elmulasztják. Ez nem kelti a jólneveltség benyomását, hisz már boldogult nagymamám is arra tanított, hogy köszönjél a néninek, Lacika. Aztán vannak olyanok is, akik nem mennek be a konyhára. Mivel a szakács, munkaruhában, a legritkább esetben szokott kijárni, a kommunikáció így nehezen alakulhat ki. A kolléga, akiről a hosszú felvezetés után tkp. Twitter-üzenetnyi történet szól, nemcsak, hogy nem köszönt és mutatkozott be, nem ment be a konyhára – amúgy van, ahol ezt nem is engedik persze, de a helyen, ahol történt, igen, kivéve a fotósvideóst –, de még a leveses tálat sem akarta kihozni, pedig vőfély volt, nem ceremóniamester. Azt mondta a pincéreknek, hogy ide tegyétek le.
A veterán, a járás korábban legnagyobb és legelegánsabb szállodájában inasként kezdett, és azóta sokat próbált főpincér meg azt gondolta magában: jól van, komám, ha te így…, és a következő tálat, amelyet a matador szintén az előkészítő asztal sarkára parancsolt letenni, előtte kicsit feltette a grillre. Hát, elég rövid lett a beköszöntő…
Tanulság: ha nincs nálunk hangedli (szlovamagyul szocializálódott kollégáknak: príručník), mindig legyünk illedelmesek a felszolgálókkal. Persze, ha van, akkor is!
-------------------------------------------------------
(Rossz szövegértésű olvasóimnak: a poszt nem szól arról, hogy a szerző helyesli-e bármelyik fél eljárását.)
Szólj hozzá(m)!