Vőfélyblog

A pirográfia olyan művészeti ág, amikor fára vagy más anyagra égetéssel viszik fel a mintát, ábrát. De így hívjuk azt is, amikor az ifjú pár iniciáléit, teljes nevét (vagy tkp. bármilyen feliratot) írunk ki az égre, a földre, vagy bárhova, ahol rögzíteni tudjuk.

Nyár van, a szerző is nyaralt, ezért van, hogy a blog aktivitása csökkent az utóbbi időben. Természetesen telenyomhattuk volna időzített posztokkal, de hát a Lakadáré jól fogy, a 2015-ös naptár szépen telik, kibírjuk egy hét promóció nélkül.

Tavaly egy nálam némileg offline-abb, honlapkészítés előtt álló vőfély kolléga felhívott, hogy megkérdezze, az intenzív online jelenlét (honlap, blog, Facebook, Twitter, Pinterest, Instagram) megéri-e, és sok lagzit hoz-e. Válaszom mindkét kérdésre igen volt. Persze, vőfélység – sőt, emberi élet!!! – már az internet előtti világban is volt, és működött, szóval nem kell ezt túldimenzionálni. Régen minden falunak megvolt a maga vőfélye, és nem is nagyon kellett a település határain túlmennie. Online jelenlét nélkül valószínűleg soha nem jutottunk volna el mondjuk Balatongyörökre, az az ifjú pár kimondottan a blog segítségével talált meg. Ha nem jutottam volna el oda, soha nem ismerem meg a kiváló Rulett zenekart… Tavaly nyáron volt egy telefonhívásom, a vonal túlsó felén beszélő vőlegény nem a honlapomra, nem a blogra, nem a Facebookra, nem a Twitterre, nem a Pinterestre, nem az Instagramra hivatkozott, hanem azt mondta, hogy 2010-ben látott a falujában egy lagziban. Mindezt 2013-ban. Honlap ide vagy oda, ebben a műfajban továbbra is a becsületesen elvégezett munka a legjobb marketingeszköz. Július harmadik hétvégéjén Koroncón jártunk.

A családos cserkészek dunamocsi táborában, a szerzők kétharmadának jelenlétében tartottunk egy spontán, nulladik könyvbemutatót. Lóri és én voltunk ott résztvevőként, családjainkkal (reméljük, jövőre Dodi is velünk táborozik). A beszélgetés a tervezett fél óra jó két órán át tartott.

Már csak néhány tucat Lakadáré vár gazdára, ha neked nincs, keresd gyorsan a szerzők valamelyikét. A nyaraló olvasóktól kapott visszajelzések szerint a Lakadáré strandkönyvként is ideális, szóval ha még nyaralás előtt állsz, szerezd be te is. Augusztusban tervezett promóció  nem lesz, csak ha hívtok valahova, a bemutatósorozat szeptemberben indul, valószínűleg már a második kiadás példányaival.

Ha szeretnéd, hogy a te településedre is ellátogassunk, írj nekünk! A bemutató képeit a tovább gombra kattintva láthatod.

Igen, már biztosan sokan tudjátok, de azért foglaljuk össze: a múlt csütörtökön elhagyta a nyomdát a Lakadáré. Dodi kolléga ment érte, és a Kicsi Hang felszerelésének teljes benyelésére képes Passatja csomagterébe pakolta a példányokat.

Vannak helyek, ahol az online intézkedés lehetetlen. Ilyen a vidéki kultúrházak többsége. Azt egyszerűen elképzelhetetlennek tartom, hogy (és itt most konkrét településnevet nem említek, mert ez általánosságban mondható el a csallóközi és mátyusföldi, a lagzikban egyként nagyon jól teljesítő kultúrházakról) mailben a La Manche-csatorna túloldaláról leszervezd a lagzidat. Ez részben abból is adódik, hogy oda sok mindent kell vinned, amit a csallóközi szolgáltatók részleges offline-sága miatt nincs hogy lelevelezned, hacsak a Royal Mail útján nem küldesz papíralapú levelet, arra meg úgyse válaszolnak, szal’ minek… Ha viszont a Villa Rosában próbálkozol, Béla, a prevádzkár válaszolni fog az e-maieldre, vinned meg úgysem kell semmit. Így, ha külföldről intézed a lagzid nagyját, nem akarsz horribilis telefonszámlát – bár ma a VoIP-hívások korában már ez sem fenyeget – és főként, nem hívsz sok embert, mert a terem befogadóképessége azért némileg korlátozott, akkor a Dunaszerdahely szívében fekvő intézmény ideális megoldást jelenthet. Meg azért is, mert Bindics Imre egyelőre csak egy van, ő meg itt főz. 

Csánó Tamás felvétele

Pályám egy bizonyos szakaszában sokat foglalkoztam Koncsol Lászlóval. Az irodalomban kevésbé járatos olvasóim kedvéért: ő nem lagzis, költő, kritikus, helytörténész, a szlovákiai magyar kultúra mindenese. 1984-ben, harminc éve, leadta a Madách Könyvkiadóhoz a Nemzedékem útjain című kötete kéziratát. A büdös kommunisták (ezt még akkor is vállalom, ha elveszítem miatta balos kötődésű lagzisaimat) kilenc lektorral olvastatták el, és négy évig húzták a kötet kiadását, melyet persze alaposan meg is csonkítottak. Négy év várakozás a könyvedre szörnyű és idegőrlő lehet. Minden egyes átkozott napon várni, hogy csörrenjen meg a fekete bakelittelefon, vagy hozza a levelet a posta. Ma már kicsit anakronisztikus, pedig egy emberöltőnyivel ezelőtt történt.

forrás: reflectivebride.com

Ritkán szoktam így kezdeni, de ez most ide vág. Vörös István barátom, az én lagzimat is zenélő Roller Party- és Rendezvényzenekar frontmanja, a rollermusic.hu műsorszervező iroda eleje írta a napokban – egyszer sorok íróját is érintő problémát felvető vőfély kolléga posztja alá – egy zárt fórumon a következőket kommentként:

Történt velünk, hogy az orrunk előtt volt egy frontális karambol, épp, hogy túlélték, tűzoltók, mentők, helikopter, szakadó eső, villámlás, s a beszorult vétlen sofőr srácnak én tartottam a rendőrök golyóálló mellényét a feje fölé, amíg megérkeztek a mentők - közben úgy szarrá áztunk, hogy meg is betegedtünk, de menni nem tudtunk sehova, hiába volt sürgős, másfél óra csúszás kapásból...! Ezután még egy, a baleset miatt beállt, kb. 10 km-es kocsisort kellett leküzdenünk... de itt már megkéstünk 2 órát a tervezett odaérkezéshez képest... Éppen, hogy nagyjából végeztünk a pakolással, amire odaért a jónép, de megcsináltuk az estét tisztességgel... Fél nappal előbb nem indulhatsz el csak azért minden alkalommal, mert lehet, hogy történni fog valami útközben. (A jó témát a trollok egyébként teljesen szétoffolták.)

Szombat van, a vőfélyek lagziban vannak, hol máshol lennének. Addig nézegessetek képeket! A Lakadáré c. könyvünk összes borítóterve egy Pinterest albumban.

Népviseletben vagy öltönyben? Versben vagy prózában? Menetben vagy összevissza? Kikéréssel vagy kikérés nélkül? Mi adja az ünnep méltóságát? Örök dilemmák. Lóri ennek járt utána a Lakadáré A tradíciók vonzásában c. fejezetben, melyet most részben megmutatunk.