Vőfélyblog

PROLÓGUS
Július végén vagy augusztus elején, már nem emlékszem pontosan, hívott fel egy ifjú hölgy, bemutatkozott, és közölte, hogy a lagziját szervezi. Hát igen, az a rengeteg idegen nő általában már csak ilyesmi miatt keres, sic transit… A szeptemberi szabad időpontjaim felől érdeklődött, melyek azonban már csak 2015-ben valának, ott is csak limitált szériában. Majd elárulta, hogy neki van is egy jól csengő dátuma, a 12., ami péntek. Hát akkor, hadd szóljon. A skót lagzi után azt a pár napot igazán eltölthettem volna a Plauter Kúriában is, ugyanis ide kellett visszatérnem, talpig botban egy nagyon esős, nagyon pénteki napon.

PROLÓGUS
Tavaly nyáron a Plauter Kúriában – ami szép, és mivel szeretjük a szépet, gyakran megfordulunk ott, meg azért is, mert hívnak oda, így valószínűleg akkor is mennénk, ha csúnya lenne, de jobb, hogy szép – volt egy lagzi. A kertben. A szertartás végén az ifjú menyasszony, ősi amerikai szokás szerint elhajítá a csokrát, melyett frissen keletkezett sógornője kapott el. Ilyenkor az arajelölteket mindig megkérdezem, van-e legény a csokorhoz, és ha van, akkor őt is meginterjúvolom. Tavaly, amikor a csokrot elkapó menyecske párjának szegeztem a kérdés, hogy „És te komám, mit szólsz ehhez?”, azt mondták, nem ért magyarul. De nem, nem szlovák volt a lelkem, hanem skót. A poén szintjén megemlítettem, hogy vállalok angol lagzikat is (amúgy ez nem poén, tényleg vállalok angol-magyar kétnyelvű lagzikat, más kétnyelvűt nem). A dolog akkor fordult véresen komolyra, amikor aztán az örömanya, tán’ két vagy három héttel a lagzi után fel is hívott, hogy no akkor Kocur úr, szabad-e szeptember első hétvégéje. Nem győzöm elégszer hangsúlyozni, törzsolvasóim már unják, de akkor is nagy tisztesség az, ha egy családba visszahívják a botnokot. Így kerültem szeptember első hétvégéjén újfent Nagymegyerre.

Korábban volt egy posztom, A duplacsövű hétvége etikája című. Ebben kifejtettük, mit gondolunk a pénteken és szombaton is lagzizó szolgáltatókról, így az arra való kitérés nélkül vágjunk bele a témába. Ha még foglalkoznék tudománnyal, mint ahogy egy éve és egy évtizede nem, és valakinek meg kellene magyaráznom, mi az a paradigma, azt mondanám, például az, hogy Pereden ebéddel kezdünk. Paradigmaváltásra nincs esély.

Hamarosan megtudjátok, hogy esett második estém Csepi Lacival:) Addig is, amíg erre sor kerül, nézegessetek tűzijátékot. Nemrégiben Vágsellyén jártunk, ahol egy céges rendezvény – gyármegnyitó – alkalmából eresztettünk a szélnek pár száz effektet. A fényorgia öt és fél percig tartott.

Valamikor tavasszal keresett egy menyasszony a Facebookon, szabad augusztus 30. után érdeklődve. „Mondjátok hát, hogy nem reménytelen” – gondolhatta Radnótival. De, az. Már jövőre is. Ám ha már így írogattunk, megkérdeztem, mit szólna a szlovák nemzeti felkelés 70. évfordulójához, az úgyis munkaszüneti nap e hazában, s csak egyel kevesebb vágyott dátumánál. Mivel Csánó Tamástól, a Colors – vagy ahogy Kaizer kolléga mondja: Colos – együttes frontemberétől is ugyanezt a javaslatot kapta, megegyeztünk a péntekben.

PROLÓGUS
2012 júniusa meleg volt. 36 fok árnyékban. A gerincem mellett csorgott le a veríték a hátamon. Hát igen, fekete öltöny, atléta, mindenki engem néz. A ház előtt a sarokban a Pósfa húzta, amúgy jó magyarosan. Azt, hogy valami nincs rendben, csak a videós, Lőrinc, és a fotós, Gibbó láthatta. A jobb kezem idegesen táncolt nadrágom oldalsó varrása mentén. A BOTOT kereste. 

2012. augusztus 23., fülledt, vihar előtti meleg. A gerincem mellett csorgott le a veríték a hátamon. Hát igen, fekete öltöny, atléta, mindenki engem néz. A ház előtt a sarokban a Pósfa húzta, amúgy jó magyarosan. A BOT a kezemben, go on!

Egy lakadárénak nem kell fél egykor kezdődnie ahhoz, hogy az jó buli legyen. Nevek említése nélkül, vannak települések, amelyek szinte versengnek azért, hogy kinek kezdődik korábban a lagzija, ami persze nem garancia arra, hogy tovább is fog tartani. Nemrégiben egy olyan lakodalomban dolgozhattam – most fognak az ebéddel „bekezdő” kollégák leköpdösni –, ami hat, azaz 18 órakor kezdődött, mégis, mikor negyed öt tájban elmentem, még vastagon volt benne kraft. Talán épp azért.

Horváth Róberttől, a HR2 Stúdió frontemberétől időközben megkaptam a beltérinek indult, kültérivé átképzett tűzijáték fotóit. Enjoy:)

Mintegy tizenegyezer effektet láthat a közönség az állami ünnep alkalmából az idei augusztus 20-ai budapesti tűzijátékon - közölte a kivitelező Leskovics Pirotechnikai Kft. vezető pirotechnikusa kedden, a Lánchídon tartott sajtótájékoztatón.

Tavaly októberben volt ez a lagzi.  Az örömapa – akivel összetegeződtem, nagy tisztesség ez – az autóig kísért, és a parkolóban azt mondta, hogy „majd lesz ennek a kisebbnek is lagzija, keresni fognak”. Oké, csak ráérjek! – mondtam. A megkeresés nem is sokat váratott magára. Sokszor leírtam már, de leírom még egyszer, mert továbbra is így gondolom, nagy tisztesség az, ha az embert ugyanabba a családba visszahívják. Így kerültem most az Esztergom-Kertváros keleti végén, Dorog határában található LógaTó partjára.