Népviseletben vagy öltönyben? Versben vagy prózában? Menetben vagy összevissza? Kikéréssel vagy kikérés nélkül? Mi adja az ünnep méltóságát? Örök dilemmák. Lóri ennek járt utána a Lakadáré A tradíciók vonzásában c. fejezetben, melyet most részben megmutatunk.
A tradíciók vonzásában
A régi lakodalmak szokásrendje minden esetben a helyi egyházközség ünnepkörének is része volt. Erről tanúskodnak azok a rigmusok is, melyek sok esetben alig különböztek a népénekek szövegeitől, s melyek a hetvenes évek végén is bemondattak szombatonként. A vallásosság visszaszorításával (és az érdektelenséggel) aztán a hagyományos vőfélyversek megkoptak, soraik közül eltűntek a szakrális elemek, illetve a köznyelvhez történő igazodás során átalakultak. Megkoptak és átalakultak. Úgy, amiként az egész szokásrend is (gondolok itt most arra a számos, már „békeidőben” megrendezett polgári esküvőre).
Nem él már vasárnaponként a frigy háromszori kihirdetése, ritka a szó legszűkebb értelmében vett „szent kötelék”, bár ha alaposabban megvizsgáljuk a lakodalmi szokásrendet, találunk még olyan jegyeket, melyek nemcsak hogy nyolcvan évvel ezelőtt, de száznyolcvan évvel ezelőtt is éltek. Éppen úgy, mint manapság. A magyar tradicionális elemek közül megőrződött például a feldíszített vőfélypálca, bár a fehér kendőt vagy a bot végére szúrt almát ma már az élő virág helyettesíti, az elmaradhatatlan szalagokkal természetesen. Ahány lakodalom, annyi szalag! – vallja sok vőfély a Kárpát-medencében, bár manapság ezt néhányan pusztán higiéniai okokból elvetik. Érthető. Kihunyni látszó parázsként izzik még hagyományaink között a menyasszony-búcsúztató és a vőlegény-búcsúztató. Bár léteznek a 21. századi ifjú emberek között olyanok, akik ezt a „siratós” szokást kapásból elutasítják, mondván: „Nem akarunk olyan hangulatot, mint a temetésen.” Tudatosítanunk kell azonban, hogy ennél az ünnepi(!), méltóságteljes aktusnál valójában temetünk. Mégpedig a menyasszony lányságát, a vőlegény legényéletét.
A gondoskodó, szerető szülők ilyenkor megtisztelő magasságokba emeltetnek, a vőfély holmi külsőségekkel nem pótolható fontosságukat hangsúlyozza. A könny pedig ilyenkor nem szégyen. Mondhatni, alapozója az épülő lakodalmi hangulatnak. A búcsúztatás igazán fontos (lenne) akkor, ha a két családban mind a négy szülő egészségesen, vidáman megjelenhetett gyermekük lakodalmán. Ha a fiatalok már az esküvő időpontjának kitűzésekor sem tekintik fontosnak a szülőkhöz intézett „köszönöm”-öt, ez az egész ünnepi ceremónia hangulatára is rányomhatja bélyegét. Az alapszabály tehát: a menyasszony-búcsúztatás nem hangulatrombolás. A menyasszony-búcsúztatás az egyik legszebb momentuma az ünnepnek, ezért az ide vágó vőfélyszövegeket is alaposan meg kell választanunk. Erre régen is nagyon odafigyeltek. Ha az ifjú mátkapár nem vállalja ezt a meghívott vendégek előtt, soha többé nem lesz rá lehetősége, s az élet megy tovább…
A teljes fejezetet te is elolvashatod a Lakadáréban. Rendeld meg a szerzők bármelyikénél, vagy a jobb oldali hasábban látható e-mail címen. 12 euróért ingyen van!
Személyes átvételre Várkonyban, Bősön és Komáromban van lehetőség, a világ többi részén élőknek postán küldjük, utánvéttel.
Magyarországra is szállítunk, csak ott összevárjuk a rendeléseket, és hetente egyszer postázzuk.
Személyes átvételre Budapesten van lehetőség.
Follow László's board Beltéri tűzijáték – Indoor Fireworks on Pinterest.
Szólj hozzá(m)!