Vőfélyblog

Mivel ez már egy elég régi blog, szerintem már több év elején leírtam, közkeletű vőfélybabona, hogy az év első lakodalma meghatározza az egész évadot. Ez persze nem igaz. Kár. Ha igaz lenne, az év hátralevő részében nem kellene tartanom semmitől, még attól sem, hogy a …-i … panzióba visz rossz sorsom, ahol a staffnak maradékkal kedveskednek… Azt hiszem, elég markánsan sikerült bekezdenünk Szent Bálint napján az érsek városában.

Tavaly késő ősszel/kora télen keresett meg a menyasszony, már nem tudnám emlékezetből visszaidézni, mikor, a klasszikus, ráérek-e ekkor meg ekkor kérdéssel. Mivel a feleségemmel nem tartjuk a Valentin-napot, ráértem. Aztán találkoztunk. Az már az első megbeszélésen átjött, hogy a menyasszonynak határozott elképzelése van élete legszebb napjáról, és ez így jó, ahogy a Kalózrapban hallhatjuk. Aki tudja, mit szeretne, azzal könnyű forgatókönyvezni.

Az előkészületek zökkenőmentesen zajlottak, csak kb. két-három héttel az esemény előtt egy fotóscsere alakított a felálláson. Így került oda Zsok Gyuri és Tünde, akikkel nagyon jó együtt dolgozni, mert kommunikatívak. Ezért örülök neki, hogy hamarosan újra együtt tolhatjuk. Hihetetlen módon csak tavaly dolgoztunk együtt először.  Pedig olyan velük, mint ha örök életben így csináltuk volna.

Videózott – barátként, a vendégek közt ülve – Venk Ernő bátyánk, a párkányi lagzis videósok öregapja.

A zenét nem a kertek alól hozták. Ha Párkány környéki a lagzi akkor jó eséllyel a Royal (nem a csallóközi, hanem a másik) vagy a Gajmó band zenél, ha a helyi erőkből válogatnak. Ez az ifjú pár Jász-Nagykun-Szolnok megyéig sem átallott lemenni, hogy zenekart hozzon. Ha megnézzük a térképen a Jászberény–Esztergom távolságot, könnyen beláthatjuk, nincs a kertek alatt.

A polgári szertartásra a Szent Adalbert Központ emeleti dísztermében került sor, innen – rövid kerti fotózkodást követően – vonultunk át a szemben levő Prímás Pincébe. Nyáron már voltam ott a családdal, de akkor még nem tudtam, hogy dolgozni is fogok ott. Tetszetősnek már akkor is tetszetős volt, és most már tudom, hogy jó is.

Tamás, a teremfőnök igazi profiként viselkedett. Amit mondott, az úgy volt, nagyszerűen kommunikált, tartotta az időpontokat, ugyanakkor rugalmas volt. A „mozgásokból” látszott, hogy egy nagyon profi, bejáratott helyen ténykedünk, jól képzett, együttműködő pincérekkel. Nagy szó ez, feleim, mivel vannak 3-4-5-6-10 éve működő helyek, akkora staff-fluktuációval, hogy ha két hónap múlva megyek, már nem ismerek senkit, aztán szar az egész. Azt hiszem, minden csallóközi kolléga tudna példákat mondani.

A Prímás Pincének gigantikus belmagassága van. Ha van benne 150, L alakba ültetett vendég, vőfély legyen a talpán, aki azt bekiabálja. A lehetetlennel határos küldetés. Általában idegenkedem a mikrofonhasználattól, de most jól jött. Alapból 150 emberre sem mindig kell mikrofon, de ez most olyan volt.

A Traffic Banddel kapcsolatban pedig olyan érzéseim voltak, mint amikor a szintén esztergomi, szintén kitűnő Hotel Bellevue-ben jártam tavaly május 10-én a tatabányai retro arcokkal, a Retro zenekarból. A Traffic Band is megmutatta, hogy mulatós nélkül is lehet színvonalas lakodalmat csinálni. Figyelem, nem azt mondtam, hogy kell, hanem hogy lehet. Ha olyan a násznép. Meg, ha erre van igény. Persze, Nagymácsédon nem kell erőltetni ezt az irányvonalat. Trafficék nagyon változatos repertoárral jöttek, és órásnál hosszabb köröket húztak, ami az egyéb vőfélyeskedéseket azért némileg behatárolta. De itt, most, ebben a közegben jól tudott működni a dolog.

A nagy létszámhoz képest a vendégek viszonylag korán szétszéledtek, ilyen szempontból városi volt a lagzi. Magam négy órakor botoltam le. Szinte furcsa volt, hogy nem azt kezdtem tervezni, a jövő héten hogyan lesz…, hiszen a következő hétvégén egy egészen más típusú eseményre voltam hivatalos. De ez már nem tárgya ennek a bejegyzésnek.

(Valamennyi felvétel művészi, innen lehet tudni, hogy nem én, hanem Zsok Gyuri vagy Tünde készítette őket.)

-------------------------------------

Az április 25-ém felszabadult, és még mindig szabad. Ha esetleg akkor szeretnél házasodni, vagy van olyan rokonod, akinek akkor lenne a lagzija, de még nincs vőfélye, itt van oldalt a számom. Tudom, hogy ez már elég közeli időpont, és aki nagyon akart, az már talált oda vőfélyt, hisz én is sok embert elküldtem onnan. De hátha.

Minden lagzit feldob egy jó kis kültéri vagy beltéri tűzijáték. Újdonság, hogy már lapra szerelve, elvitelre is kérheted.

Nagyon szép hand made esküvői vendégkönyvek és fotóalbumok Tika Műhelyében.

A Lakadáré következő bemutatója Budapesten lesz, március 3-án. Gyere el!