Eddig kétszer dolgoztam a Sense Videó Stúdió csapatával. Mind a kétszer nehezen megközelíthető helyen volt a szülői ház, noha a cserkészetben szerintem jó tájékozódási képességekre tettem szert az elmúlt 25 évben. Na de hát mindez hiába, ha a falvakban nem sorba rakják a házszámokat. Ha jövőre még egyszer meghallom, hogy velük leszek – márpedig úgy néz ki, legalább kétszer igen –, megkérem az ifjú párt, mellékeljenek térképet. Most nyolc percet késtem, ami nem szép dolog, kimondottan szakmaiatlan, szégyellem is, pedig olyan korán indultam otthonról, hogy még a szertartást végző Borkai Iván atyánál is volt időm Muzslán megállni rövid egyeztetésre. A gond abból adódott, hogy a szakadó esőben nem voltak emberek az utcán, így nem tudtam kitől megkérdezni, hol van a ház, amelyet keresek. Először egy gyereket, másodszor egy „gyüttmentet” találtam, csak a harmadik ember volt helyi erő, aki aztán kisegített szorult helyzetemből. Így kezdtünk be, esőfoltos öltönyben, Garamkövesden.
Knight Rider órával:)
A szertartásra a helyi templomban került sor. Oda még szitáló, őszi esőben indultunk. Mire Iván atya bemutatta a nászmisét, elállt az eső, így a fényképezkedést már csak a templom előtti nagy fák leveleiről aláhulló esőcseppek zavarták, azt meg ki lehet bírni. Innen, a községet elhagyva – voltak már itteni lagzisaim, de ők Párkányba mentek, nemtom, biztos nincs konyha a kultúrban – az esztergomi Lóga-tó felé fordítottuk a rudat. Azt, hogy megismerhettem ezt a remek helyet, egy tavalyi ifjú párnak köszönhetem (vagy az már tavaly előtt volt…, már a múlt hét is olyan távoli…), azóta többször visszatértem ide. A Lóga-tó szép, a Lóga-tó jó, a Lóga-tó megnyitja a szívcsakrád. Ide mindig örömmel jön az ember, ez sajnos, nem mondható el mindegyik tetthelyről… Van egy hely, ahova pl. nem is megyek, ha meghallom, hogy ott lesz a lagzi, még akkor sem, ha ráérek. A staff nagyon pontos és korrekt, együttműködő, a legjobb fajta magyar vonalat viszik, amiből a Felvidéken is elkelne több.
Mer a nézését meg a járását...
Társaim voltak a mókában, Sense Zsolti – akinek most már elmentettem a telszámát, hogy tudjam hívni, ha „lost is space” helyzet van… –, Sense Dávid és Sense Tibor, valamint a párkányi Royal zenekar.
Tibor fellépéséből látszott, hogy nem virágkötőként dolgozik. Kiderült, hogy Tibor pályájának és az enyémnek van keresztmetszete, így a szünetben a nyoszolyólányokon kívül erről is tudtuk beszélgetni. Zsolt most is elemében volt. Amellett, hogy az összes lehetséges pózban végigfotóza a lagzit, félelmetes erejéről is tanúbizonyságot tett. Sajnos, az eseményt nem rögzítette kamera. Ő olyan vidám fickó benyomását kelti. És persze, hozott egy újabb statikus kamerát is, nehogy azt gondoljam, neki csak az az egy van, amit múltkor láttam.
A Royal zenekar mögöttem áll, a szó összes lehetséges értelmében
Velünk voltak a Vidéki Mulató sztárjai is, 2/3 részben, azaz a párkányi Royal zenekar. Velük élesben idén találkoztam először, Nagymegyeren. A fiúk nagyon komolyan veszik a dolgukat. Persze, minden zenekar más, de esetükben van egy olyan repertoárszegmens, amint más zenekaroktól nem hallok, a változatosság pedig gyönyörködtet. A homonímia ilyen kis piacon, mint a szlovmagy lagzis zenekaroké, kontraproduktív is lehet. Van ugyanis egy másik, általam szintén kedvelt Royal zenekar is, a csallóközi. Valószínű ezért illeszti mindkét zenekar a neve elé a geotaget, nehogy összemossák őket. Csaba elmondta, hogy erre az idei szezonban volt példa. Nem is beszélve arról, hogy Magyarországon is számos Royal zenekar van. Vigyázzunk, melyiket hívjuk, hogy biztosan az érkezzen, amelyikre mi számítottunk. Csabi és Tomi most azt játszották, amit fogyasztott a nép így az összhangzattan zavartalan volt.
A hosszútávfutó magányossága
A lagziban készült felvételek Kratancsik Zsoltot dicsérik, míg a futósak az esztergomifutomuvek.hu oldalról származnak.
=======================================================
Ha tűzijátékot szeretnél a lagzidra (vagy falunapodra, ha van falud:), itt érdemes körülnézni. Újdonság, hogy már lapra szerelve, elvitelre is kérheted.
Tika Műhelyébe főleg a menyasszonyok menjenek, meg aki szép vendégkönyvet meg ilyesmit akar.
A Lakadáré című könyvünkkel Kürtön, Nyárasdon és Somorján találkozhatsz. Figyeld a hangos utastájékoztatást!
Szólj hozzá(m)!