Ez itt kérem NEM öncélú szexizmus, az a néni volt a fotós, aki ezt is fotózta
Amikor ezeket a sorokat írom, a vőfélybot már le van szalagozva, jövőre újakra cserélem őket, mert a nemzetiszín szalag fehérjét már elfogta a csallóközi konyhák zsíros párája, a zöld meg egy csokitortától lett foltos. Munkabaleset. Elviszem a tisztítóba a munkaruháimat is, melyek falusi kultúrház konyhaszagát éppúgy beszívták, mint négycsillagos hotelét, a fekete Alain Delont ráadásul leöntötték pálinkával... Szombaton a kiváló Hollósy Banddal zártam a szezont. Olyan hideg volt, hogy akár december is lehetett volna. Pedig csak november volt.
Az ifjú pár, előrelátó módon nem tervezett kikérést és búcsúztatást, hanem a pozsonypüspöki templomhoz hívták a násznépet. Ennek a szervezési formának vannak előnyei is, ezekről már korábban értekeztünk ezen a fórumon.
Elmenőben odaköszöntem egy néninek, aki visszaszólt, hogy mi ismerjük egymást, a lányom lagzijában is maga volt a vőfély. Hát, ahogy a klasszikus mondja, bocsássa meg nekem a világ, az ifjú párokat még csak-csak megjegyzem valahogy, az örömanyákra már nem mindig marad kapacitás.
A templomtól a somorjai Kormorán szállóba mentünk, némileg korábban a tervezettnél, a pakoló zenekart és a konyhát is meglepve. Hiába no, hideg volt, a fényképezkedés sem tartott addig, mint szép nyáridőben. (Fotó: Lolla Fukari. A Playboynak is fotózott korábban. Ragozzam még, vagy elhiszed, hogy a vőlegény nem a szomszéd srácot hívta, kiskompkattal? Sajnos, a férje is ott volt, így a velem és a zenekarral való kommunikációt nem nagyon erőltette, amúgy szimpi volt.) Így aztán némi rendfenntartói feladatok is hárultak rám – a vőlegénynek is volt law enforcementes múltja (és cementes jelene, de ez egy elég gyér szóvicc), így a műfaj nem volt idegen –, el kellett érni, hogy a népek ne menjenek be a terembe, mely nagyon igényesen fel volt díszítve, külön kiemelném a fényeket.
Sajnos, mi nem élvezhettük a terem szépségeit, ugyanis nekünk a bár elé terítettek. Nekem mindegy, hol ülök, de ha a zenész-fotós-videós-wőffy nem egy légtérben helyezkedik el a násznéppel, ahogy ez ebben az esztendőben összesen nyolcszor megtörtént, az az illető aktőrök munkájára és akciós potenciáljára is hatással van. A vőfély még csak-csak fel tudja ezt dolgozni, de az audiovizuális területe dolgozó kollégák sokmindenről lemaradnak.
Társaim a mókában: Hollósy Band, azaz Hollósy Adrián, valamint az ifjabb és idősebb Bangó Drahos, Lolla, és Tóth Tibi videós a Szabó Miki családból. A Hollósy Band most még egy DJ-t is hozott magával, Lacit, így természetesen a nem maradt el a Gangnam Style a lagziban. Ebben sem:)
forrás: H. A. FB-oldala
Hollósy Adriánnal 2006. október 27-én fújt össze bennünket először a csallóközi lakodalmas szél Kisudvarnokon, a nagyon szép S. Sz. és S. P. (nem, nem az, ez egy másik) esküvőjében. Azóta szerencsére nem múlt el év, hogy ne lettünk volna együtt. Nemcsak igényes cipőviselete miatt szeretek vele együtt dolgozni, hanem azért is, mert abszolút együttműködő, és ha helyzet van, elég azt mondani, hogy „ahogy szoktuk”, és ez jó.
A nézők között ott ült az az ifjú pár is, akinek lagziját a 2010-es választások éjszakáján volt szerencsém abszolválni. Szégyenszemre csak az jutott eszembe, hogy zene: Remix, videó: Kósa Lőrinc, fotó: Kiss Gábor, Gibbó, lagzis kocsi: usaautoalkatresz.hu (ez itt, ni, Gibbó felvételén), az ő nevükön gondolkodnom kellett. De aztán beugrott, Gabi és János. Ami viszont már végképp counterpunch volt: odajött hozzám egy néni, és azt mondta, fiatalember, maga volt a vőfély a testvérem lagzijában. Sajnos, akkor sem világosodott meg elmém, mikor bemondta a nevet. Itthon utána kellett keresnem, a kedves hölgy egy 2007 áprilisi lagzira hivatkozott. Hát, megint csak azt tudom mondani, bocsássa meg nekem a világ...
A lagzit színesítette, hogy a földszinten Kaiser Jenci, a frakkosember celebrált egy - remélem, ülni tetszenek - bolgár-szlovák lakodalmat, és jártában-keltében párszor megállt nálunk, és mondott egy-egy vidám történetet, az ifjú pár átöltözése idején pedig Gibbó tette tiszteletét. Hiába, a lakodalomipar nemcsak egy munkaközösség, egyfajta szociokulturális közeg is.
Túl a szezonzárón évet kellene értékelni, de nem tesszük, mivel az olvasói tudat azt ehhez a lakodalomhoz kapcsolná. Majd egy más alkalommal.
Hacsak valaki nem érkezik becsúszó szereléssel, akkor 2013. február 9-én vesszük ki először a botot a szekrényből. Természetesen Vőfélyblog addig is lesz, de esettanumányok helyett elmélet. Már szombaton folytatódik a lakodalom gazdasági hátteréről indult sorozat, szóval érdemes lesz visszajönni.
Szólj hozzá(m)!