A vőfély mindig minden lagzit szeret tisztességesen megcsinálni. Mindegy, hogy ki a vőlegény, ki a menyasszony. Az akció legyen jó. Becsületből. Mégis, ha az embert egy kolléga tiszteli meg azzal, hogy vőfélyének választja, akkor azt még ennél is jobban szeretné megcsinálni. Ez főleg az adott konkrét iparág dolgozóját nyomaszthatja, pl. szakács lagzijában a szakácsot, de hát a vőfélynek se mindegy.
Ebből a szempontból szerencsésnek mondhatom magam. Ott jártam Budai Igor vőfély kolléga lagzijában, de vőfélyként láttam az oltárhoz vonulni Nagy Iván kamerásból lett vőfély kollégát is. E lagzikban hordában jelentünk meg, mi botnokok, Zalka Lóránt, Nagy Attila, Srejner Attila, Gál Adrián, Menyhárt József (ő az utóbbiban családtechnikai okokból nem volt). Vőfély voltam a vőfély Menyhárt József barátom lakodalmában, nagy tiszt(es)ség. A zenészek közül a most a Colorsban nyomuló Csepi Laci hívott szövegelni élete legszebb napjára. Botnokként láttam, hogy építi fel saját lagziját a korábban több száz lagzit lepödrő Tóth Tihamér Tamás, a dunaszerdahelyi Hotel Therma vezérigazgatója. És remélem, nem hagytam ki senkit, 14 év hosszú idő no.
Az ember ilyenkor, miként nagyapám kaszálás előtt, otthol’ megpöki a markát, megmarkolja a vőfélybotot, aztán zu neki. Az embert mindig az a szándék vezérli, hogy ilyen helyzetben jobban megmutassa, ami aztán vagy sikerül, vagy nem. Általánosságban minden lakodalom, a kollégáé meg főleg, egyben emlékeztető is, emlékeztető arra, hogy hiába vagyunk benne évek óta a verkliben, nem tudhatunk mindent, a váratlan helyzetekre fel kell készülni, de nem mindig lehet mindenre. Éppen ezért kell nagy alázattal közelíteni felé. Ami különösen széppé teszi ezt a szakmát, az a freestyle és a spontaneitás.
Nagy Iván vőfély kolléga is ott volt, vendégként, összeálltunk egy botos kép erejéig, hogy ne érezze rosszul magát
A szlovák nemzeti felkelés évfordulójának ünnepén Nyékvárkonyba vitt vőfélyszerencsém. A község vőfélyt és videóst is adott a szakmának. Az a megtiszteltetés ért, hogy az SP Videó frontmanjának, Nagy Sándornak a lagzijában botozhattam. Társaim voltak a mókában: Mikula Andi és Kertész Gyuri, azaz a Kertész Duó. A kamera és a daru mögött Molnár Krisztián dolgozott (lásd még: Alacsonyan repülnek a darvak…). Fotózott Kiss Gábor Gibbó, aki az én lagzimban is. Konyha és felszolgálás: A Bélák! És még a násznagy is kamerás volt, a Pötyi. Így visszatekintve két hét távlatából, már olyannak tűnik, mint ha legalább egy hónappal ezelőtt lett volna. Mit is mondhatnánk róla?! Ütős egy akció volt:)
=============================================================
Ha tűzijátékot szeretnél a lagzidra (vagy falunapodra, ha van falud:), itt érdemes körülnézni. Újdonság, hogy már lapra szerelve, elvitelre is kérheted.
Tika Műhelyébe főleg a menyasszonyok menjenek, meg aki szép vendégkönyvet meg ilyesmit akar.
A Lakadáré című könyvünk korlátozott számban még kapható. Utána elfogy.
Szólj hozzá(m)!