Személyes találkozásra szükség van. Azt hiszem, ez vitathatatlan. Aki ezt nem érti meg, annak nem vállalom el a lagziját. Nagyszombaton, mikor hazajöttem a templomból, láttam, hogy volt egy nem fogadott hívásom. Visszahívtam, és kiderült, hogy egy szenci legény, akinek a magyarbéli vőfély – eddig nem is tudtam, hogy Magyarbélen van vőfély – felmondott, és a következő hétvégén volt a lagzijuk, így akkora szükségük volt vőfélyre, mint egy falat kenyérre. T.-vel volt éppen közös progink arra a hétvégére, de azonnal felbuzgott bennem a vőfélyvér, és elvállaltam, T ui. külföldön volt, és nem tudott tiltakozni. Számukra is nyilvánvaló volt, hogy az idő rövidsége ide vagy oda, személyes találkozásra szükség van. Különben honnan tudnám, hogy mit kell csinálnom…
Mikor ildomos találkozni az ifjú párral? Túl korán se jó, mert akkor kevés konkrétumot tudnak mondani, és túl későn se, mert ha valamit koncepcionálisan rosszul gondolnak, és mi ezt vőfélytapasztalattal észrevesszük, akkor már nincs idejük javítani. Az augusztus utolsó heti lagzisaim már tavaly decemberben találkoztak velem. Konkrétumot keveset tudtak mondani, valszeg inkább amiatt volt szükségük a találkozásra, hogy lemérjenek, milyen ez a fazon, hogy fejezi ki magát stb. Semmi gond. De valszeg, össze fog kellenünk ülni még egyszer, ahogy a jövő február 14-iekkel is, akikkel a karácsonyi bágyadtságban találkoztam.
Szerintem az ideális időpont 2-4 hónappal a lakodalom tényleges időpontja előtt. Ilyenkor már általában tudják a menüt, ismerik a szertartás időpontját, a vendégek számát, a lakodalom többi aktőrét. Kevesebb a hibalehetőség. A személyes találkozás során végig kell beszélni a nagy napot, onnantól, hogy az ifjú pár elindul a tetthelyre. Eleinte nem kérdezek, hagyom, hogy szabadon beszéljenek, irányítás nélkül, úgy, ahogy ők gondolják. Igyekszem ebből összeállítani a forgatókönyvet. Ha befejeződött a folyamatos beszéd, akkor jön a riporter, és kérdezi ki nagy alapossággal az ifjú párt. Mindenre rákérdezek, ami az elmondásuk nyomán nem világos, és ha a standard dolgokat nem mondták volna, akkor arra is rávilágítok. Az asztaltól úgy kell felállnom, hogy ne maradjanak bennem megválaszolatlan kérdések.
A megbeszélés után a forgatókönyvet mailben átküldöm az ifjú párnak. Ők elolvasgatják, átgondolják, mert egész más azt leírva látni, mint beszélni róla. És ha van valami, akkor írnak. Ha nincs direkt fejlemény, akkor is olykor-olykor írok az ifjú párnak, mert lehet, hogy mégis van fejlemény, csak a nagy lakodalom előtti felfordulásban azt velem elmulasztották tudatni. Aki nagyon netaktív, és lelki igénye van rá, azt a lakodalomig az msnemre is felveszem.
Szólj hozzá(m)!