Vannak helyzetek, amelyek hizlalják a vőfély egyébként sem kicsi egóját. Szombaton, mikor talpig botban berontottam a nagymegyeri Corvin panzióba, Bandi, a főpincér szólt, hogy menjek ki a teraszra, mert a főnök beszélni akar velem. Az mindig jó, ha a hely részéről van kommunikációs szándék. Díjazandó. Tarcsi Páli bátyám, amikor meglátott, csak azt mondta: Ja, te leszel a vőfély? Akkor csináld, ahogy múltkor! Így azért könnyebb kezdeni…
Eddig főként a képi tartalmakra fókuszáltunk a promóció során, de hát ez egy könyv, így elsősorban olvasókra tart igényt. A könyv Twitter-üzenetnél azért némileg hosszabb, 250 ezer karakter. Most itt elolvashatod az Előszót. Az előszó mindig kiváltságos helyzetű textus, mivel utólag íródik, amikor már kint a pont. Lássuk!
A piros-fekete verzió többünknek tetszett. Mindenki magyar szakon végzett, így a Vörös és fekete nem áll távol tőlünk.
Amikor a Vőfélykönyvet készítettük elő nektek, több borítóterv is készült hozzá, amelyből a kifinomult szépérzékű szerzők – nem ritkán népes családjuk bevonásával – válogattak. A borítótervek Bodzás Gergely kezének munkáját dicsérik. Az ugrás után láthatod az egyiket.
Prológus
A Himnusszal fejeződött be a diplomaosztó, aztán elindult, ki merre látott, ebbe a munkás világbele. Azóta, mivel sokunkat sokfelé vetett a sors, és a hatumák közül is sokan inkább Édes Óhazánkban maradtak, kevesekkel találkoztam. Olyan is volt, akit elvitt a Tisza, pedig milyen rendes gyerek volt. Marit se láttam azóta, nem is hallottam felőle az elmúlt közel másfél évtizedben.
Szombaton Somorján jelentkeztem szolgálatra. Ahogy Lóránt testvér írja most már tényleg hamarosan megjelenő Vőfélykönyvünkben: a vőfély a lakodalmat szolgálja, de nem szolgája senkinek. A templomnál kezdtünk, mivel az (ezúttal szó szerint is ifjú) ifjú pár különböző okokból eltekintett a kikéréstől és a búcsúztatástól.
I’ll be back! – mondta a Terminátor, de voltaképpen minden vőfély búcsúzhat ezzel a tőmondatocskával az aktuális lagzis helyszínétől, hisz alapvetően kétféle település van: ahol már csináltunk lagzit, és ahol majd fogunk. Köztes megoldás nincs. Ahogy a Viking Harcos blog szerzője írja: Vagy fejlődsz, vagy… A múlt szombaton Alsószeliben, Bacu és Berényi József falujában jártunk, a Mona vendéglőben, ahol már voltunk korábban, az azonos vezetéknevű ifjú pár lagzijában. Ennek az az előnye, hogy a lakadár után nem kell minden szart átíratni.
Ma is megmutatunk valamit a Lakadáréból, ezúttal a hátlapszöveget. Hogy tetszik?
Szeretnénk, ha napról napra több infót tudnátok meg a Vőfélykönyvről, hogy, mikor kikerült a nyomdából, már szinte magatokénak érezzétek:) Ma megmutatjuk a borítón található fülszöveget.
Kedves volt és egykori ifjú és már nem olyan ifjú párok, zenész, fotós, videós, cinematográfus, szakács, pincér, dekoratőr, virágkötő, parádés kocsis, galambröptető, lufifújó, pirotechnikus, wedding baby sitter, fodrász, sminkes és persze vőfély kollégák! Ceremóniamesterek is, persze:) Tudja meg a világ, hogy a nyomda szállítószalagjáról hamarosan legördül a Vőfélykönyv munkacímen emlegetett opus, amelyet Menyhárt Dodi és Zalka Lóri barátaimmal közösen írtunk.
Zsok Tünde felvétele, Gyuri tellájával
A múlt hétvégi lagzi közösségimédia-felvezetésében elmondtuk, Tardoskedd különleges helyet foglal el magán-időszámításunkban, itt ugyanis még nagyon zöldfülűként kellett bizonyítanom. Nemrégiben egy zárt szakmai fórumon egy magyarországi, túláradt egójú, belpesti kolléga nekem állt amiatt, hogy ebben a bejegyzésemben nem ajánlom, hogy gyakorlat nélküli rokont, barátot, ismerőst ugrasszunk be vőfélynek, mert nagy kockázatot hordoz. „Külön oldalt szánsz arra hogy miért ne legyen a vőfély rokon vagy barát az esküvőn, mert akkor egy izgatott rutintalan senkire bízza a pár a nagy napját, és senki sem szeretne egy idióta első páciense lenni. /más szavakkal, de ez a lényeg/ Persze a bemutatkozódban ott áll hogy ismerősöknél barátoknál kezdted te is. Akkor te kivel toltál ki László ? Baráttal, rokonnal, vagy te már rutinosnak születtél ?” – írja. Az akkori, mára már nem ifjú párral napi kapcsolatban állok, még nem mondták, hogy kitoltam volna velük, de ez nem azért van, mert rutinosnak születtem, hanem mert előtte más fórumokon már megedződtem, csak ezt nem tudta a Kiskörúton belüli barátunk. A hamarosan piacra kerülő Vőfélykönyv munkálatai közben soxor visszagondoltam arra, hogy a vízválasztó előtti lagzik, pont azok, amelyeket a baráti körben prezentáltam, nagyon rosszul is elsülhettek volna, ha olyan szakácsokra, pincérekre, étteremvezetőkre akadok, mint – és itt most egy közepes felsorolás következhetnek –, de a vőfélysors kegyes volt hozzám, és nem akadtam. Így volt ez az akkori tardoskeddi lagziban is. Nem tudok úgy menni az érsekújvári járásbeli nagyközségbe, hogy mindez fejben át ne fusson. Vannak utak, amelyek magán-egotrippek is.
Szólj hozzá(m)!