Vőfélyblog

Prológus
A Himnusszal fejeződött be a diplomaosztó, aztán elindult, ki merre látott, ebbe a munkás világbele. Azóta, mivel sokunkat sokfelé vetett a sors, és a hatumák közül is sokan inkább Édes Óhazánkban maradtak, kevesekkel találkoztam. Olyan is volt, akit elvitt a Tisza, pedig milyen rendes gyerek volt.  Marit se láttam azóta, nem is hallottam felőle az elmúlt közel másfél évtizedben.

Szombaton Somorján jelentkeztem szolgálatra. Ahogy Lóránt testvér írja most már tényleg hamarosan megjelenő Vőfélykönyvünkben: a vőfély a lakodalmat szolgálja, de nem szolgája senkinek. A templomnál kezdtünk, mivel az (ezúttal szó szerint is ifjú) ifjú pár különböző okokból eltekintett a kikéréstől és a búcsúztatástól.

Minekutána megvolt az esküvő és a csoportkép is – erre két éve és két napja még jobban ügyelek, mint annak előtte –, felkúsztam a somorjai templom lépcsőire, hogy a násznépnek „elmondjam, hogy lesz közted és köztem”. Éppen szót kértem, az ortodox, már csak manírból alkalmazott „Halljunk szót, uraim!” felhasználásának mellőzésével, amikor a somorjai templomtér csendjét gyereksírás törte meg, egy kislány felborult. Az anyuka azonnal ott termett, elsősegélynyújtás céljából, felnézett a gyerek felett, levegőért kapkodott, és azt mondta: Jézusom, ez a Kocur Laci. A Mari volt. Hát, kicsi a világ.

Innen, a döbbenetből felocsúdva a Kormoránhoz kalauzoltam a násznépet, aki az egyik oldschool bebocsátáskérő verstől eltérően egyáltalán nem volt fáradt. Az ajtóban Monika várt, tőle tudtam meg, hogy a régi prevádzkár, Frici már nem dolgozik ott. Részleteket nem közölt. Hát, Frici bátyám, bármerre is jársz, legyen neked az szakmai kihívás, jó volt veled dolgozni.

Follow László's board Handmade wedding guest books on Pinterest.

Amikor berontottam a recepcióra seprű-lapát-tányérért, Iván Lajos épp akkor hozta le a bandát. A Remixszel az első lagzimat is a Kormoránban abszolváltam, de az olyan régen volt, hogy már meg sem tudom mondani, mikor. A banda B-csapata, a Lajos fiaiból és azok barátaiból felálló Pósfa a saját esküvőmön is szerepet kapott, ahogy a most is fotózó Gibbó is, így én nem éreztem rosszul magam. Úgy tűnt, a násznép sem.

Egyet sajnálok. Azt, hogy az örömapa brutálisan jó barackpálinkáját nem állt módomban megkóstolni, mivel a lakodalmakban továbbra sem iszom. Még azzal sem vigasztalhatom magam, hogy majd legközelebb, a menyasszonynak ugyanis csak két bátyja van, mindketten nősek. Így jártunk.

Képek a lagziról Instagram és  Pinterest oldalunkon. Ha tetszett a poszt, szeress minket a Facebookon, de a Twitteren is követhetsz.

Tudtad, hogy hamarosan kijön a nyomdából a Vőfélykönyv, amely a jobb oldali oszlopban található e-mail címen is előrendelhető?

Tűzijáték a lagzidra? Mit szólsz hozzá? Főleg kint, de már bent sem gond.