I’ll be back! – mondta a Terminátor, de voltaképpen minden vőfély búcsúzhat ezzel a tőmondatocskával az aktuális lagzis helyszínétől, hisz alapvetően kétféle település van: ahol már csináltunk lagzit, és ahol majd fogunk. Köztes megoldás nincs. Ahogy a Viking Harcos blog szerzője írja: Vagy fejlődsz, vagy… A múlt szombaton Alsószeliben, Bacu és Berényi József falujában jártunk, a Mona vendéglőben, ahol már voltunk korábban, az azonos vezetéknevű ifjú pár lagzijában. Ennek az az előnye, hogy a lakadár után nem kell minden szart átíratni.
Általában (legalább) egyszer szoktam találkozni az ifjú párokkal a jeles nap előtt. Ez a mostani ifjú pár annyira progresszív volt, hogy a két konzultáció Skype-on valósult meg. Ennek oka, hogy egy másik országban élnek. Hétközben azért lecsekkoltam még egyszer, mikor és hova kell mennem, mert az elektronikus kommunikációban nagyobb a zaj esélye. Adódhatott volna olyan helyzet is, ha pl. a vendéglátóhelyen találkozunk, és a menyasszony fogadóruhában van, hogy hirtelenjében azt sem tudom, kihez kell odamenni, hogy csókolom, itt vagyok. De mivel a háznál találkoztunk, ilyen gond nem volt.
A kikérés után a helyi templomba mentünk, amelyről az is hallott, aki sosem járt a mátyusföldi Deáki községben. (Te nem hallottál róla? Törd a fejed, vazze. Ha nem megy, a poszt végén fellebbentjük a fátylat.) Én már voltam itt párszor, még nagyon zsönöge koromban egy olyan lagziban, ami vegyesnek lett felvéve, és a tetthelyen derült ki, hogy full szlovák, legutóbb pedig tavaly májusban. A gratuláció már pusztító melegben történt, majd Alsószeli felé vettük az irányt. Sietnünk kellett, nehogy a násznép utolérjen.
Korábban már írtunk róla, az mindig necces, ha a helyre úgy érkezünk meg, hogy nem tudtunk előtte egyeztetni. Akkor a bevezető dolgokat is nehezebb egy fokkal lemenedzselni. Szerencsére itt most újfent Robi és Krisztián volt a pincér, mint legutóbb, és ez garancia volt a sikeres együttműködésre. A legényekről csak jót írhatok, egész este nagyon sokat talpaltak, s mellette az együttműködés netovábbjai voltak. Miként az Írás szerint a jó feleség a ház ékessége, úgy ékessége a jó pincér is a vendéglátóhelynek.
Az ifjú pár úgy döntött mozgóképre nem, csak állóképre kívánja rögzíteni a lakadárt. Ezt Ren Horenre bízták. Vele most voltam először, pedig már hét éve a pályán van. Elkerültük egymást, no. Van ilyen. Egyébként erős az online jelenléte, a virtuális világban nehéz nem találkoznod vele.
Zenélt az AceTone együttes. Iványi Árpád neve a magyarnóta kedvelői előtt nem lehet ismeretlen, s aki őt kísérte, Horváth Gábor plazmafizikus. Repertoárjuk főként klasszikus mulatósokból állt, volt szerencsém hallani néhány olyan opuszt is, amit mások (már) nem (annyira) kultiválnak.
Az estét néhány cseh vendég is színesítette, csak hogy változatos legyen. .
Follow László's board Handmade wedding guest books on Pinterest.
(És akkor az elején ígért népnevelés: 1228-ban épített kéttornyú román stílusú temploma Szlovákia legrégibb műemléke. Az itteni bencések használták a Pray-kódexként ismert 13. századi latin szertartáskönyvet, melyben a Halotti beszéd is olvasható. Legrégibb része az 1103-ban épített Szent István kápolna.)
Képek a lagziról Instagram és Pinterest oldalunkon. Ha tetszett a poszt, szeress minket a Facebookon, de a Twitteren is követhetsz.
Tudtad, hogy hamarosan kijön a nyomdából a Vőfélykönyv, amely a jobb oldali oszlopban található e-mail címen is előrendelhető?
Tűzijáték a lagzidra? Mit szólsz hozzá? Főleg kint, de már bent sem gond.
Szólj hozzá(m)!