És ha igen, miért nem?! – tehetnénk hozzá rögtön az ismert kabaréfordulatot. Először próbáljunk a NEM táborába tartozók számára adni egy meglehetősen leegyszerűsítő, ám a lényegre mutató választ:
- Nem, nem kell vőfély! Takaríts meg (mondjuk) 40 ezer forintot, és szervezd végig a saját lakodalmadat! Megéri!
A kérdés persze annyira didaktikus, annyira retorikai és annyira ál, hogy az már szinte fáj. Persze hogy kell vőfély – és ezt nem azért mondom, hogy újabb sefteket szerezzek (ha a jelenlegi mennyiség felett vállalnék, az a páromnál biztosan kiverné a biztosítékot, aki egyre nehezebben viseli a magányos, vagy a barátnőkkel eltöltött péntek/szombat estéket).
Egy kolléga oldalán azt olvastam, hogy hatvan ember felett már mindenképpen jó, ha van vőfély. Miért? Ha csak harminc ember van, akkor azokat nem kell szórakoztatni? A válasz nem a mennyiségben leledzik – ahogy pásztor dédapám, Füstös Mihály bolyi „kinnháló gulyás” szokta volt mondani, nem kell sok marha a legelőre –, hanem a vőfély munkájában. Mert hogyan működik (szerintem) egy (jó) vőfély? A lakodalom előtt egy-két alkalommal találkozik a fiatalokkal, akik részletesen elmondják neki az elképzeléseiket. A vőfély jegyzetel, mint állat, és aztán legjobb tudása szerint igyekszik mindent elkövetni annak érdekében, hogy a boldog ifjú pár lakodalma éppen olyan legyen, ahogy azt az előzetes megbeszéléseken jelezték.
Szólj hozzá(m)!