Erre a kérdésre egy válasz létezik: NEM. Az alábbiakban azt fogjuk kifejteni, hogy miért nem.
Rendkívül ellenszenves, visszataszító és hiteltelen, ha egy vőfély ittas. Épp úgy nem tudja ellátni a feladatát, mint egy ittas baleseti sebész, legfeljebb annyi a különbség, hogy az ittas vőfély ámokfutása nem végződik halálesettel. (De lakodalom csak egy van, így az okozott kár jóvátehetetlen. A harmincon túli olvasók esetlegesen emlékezhetnek a Magyar Televízió Jogi esetek c. műsorára. Ott volt egy olyan eset, amikor a fényképész elégette a filmeket. Hiába fizetett kártérítést, az ifjú párnak attól még nem lettek esküvői fotói.)
Sokakban ellenérzés van a vőfélyekkel szemben. Kollégákról jót vagy semmit, de valószínűnek tartom, hogy a szakmát azok a fószerek járatták le, akik 20 éve ugyanabban a szalagavatóról megmaradt lila zakóban nyomják, ugyanazokkal a versekkel, és már a menyasszonytáncnál is alig állnak a lábukon. Ahogy az egyik borbeköszönő mondja: „Borból a fehérnép mértékkel fogyasszon/Mert nincsen rútabb állat, mint a részeg asszony.” Ugyanez igaz a részeg vőfélyről is. Valaki beléhelyezte a bizalmát, nem kis pénzért (na jó, azért nem is annyira sokért) ment oda, és a végén csődöt mondott. Ez megengedhetetlen.
Bár igaz, a vőfélyek itatásában olykor a vendégek is ludasak. Gyakran mondják: „Aztán mikor koccint velünk, vőfély úr?” Már pedig ha a vőfély hat asztaltársasággal benyom hat felest, az már erős nyomot fog hagyni a teljesítmény. Jó, persze, vannak szupermenek, akinek nem árt meg, nekem igen. Persze, lehet mértékkel inni, ezt mindenki maga tudja. Én a legegyszerűbb megoldást választom, az elején, a pohárköszöntőnél koccintok az ifjú párral és az örömszülőkkel, azt az italt elfogyasztom, aztán éjfélig talán még esetleg egy sör elmegy, egyébként meg ásványvizet iszom. A normális vendégek megértik, hogy azért nem iszom, hogy jó teljesítményt tudjak nyújtani, aki meg köcsög, azt nem érdemes győzködni. Általában arra hivatkozom, hogy kocsival vagyok.
Rendkívül ellenszenves, visszataszító és hiteltelen, ha egy vőfély ittas. Épp úgy nem tudja ellátni a feladatát, mint egy ittas baleseti sebész, legfeljebb annyi a különbség, hogy az ittas vőfély ámokfutása nem végződik halálesettel. (De lakodalom csak egy van, így az okozott kár jóvátehetetlen. A harmincon túli olvasók esetlegesen emlékezhetnek a Magyar Televízió Jogi esetek c. műsorára. Ott volt egy olyan eset, amikor a fényképész elégette a filmeket. Hiába fizetett kártérítést, az ifjú párnak attól még nem lettek esküvői fotói.)
Sokakban ellenérzés van a vőfélyekkel szemben. Kollégákról jót vagy semmit, de valószínűnek tartom, hogy a szakmát azok a fószerek járatták le, akik 20 éve ugyanabban a szalagavatóról megmaradt lila zakóban nyomják, ugyanazokkal a versekkel, és már a menyasszonytáncnál is alig állnak a lábukon. Ahogy az egyik borbeköszönő mondja: „Borból a fehérnép mértékkel fogyasszon/Mert nincsen rútabb állat, mint a részeg asszony.” Ugyanez igaz a részeg vőfélyről is. Valaki beléhelyezte a bizalmát, nem kis pénzért (na jó, azért nem is annyira sokért) ment oda, és a végén csődöt mondott. Ez megengedhetetlen.
Bár igaz, a vőfélyek itatásában olykor a vendégek is ludasak. Gyakran mondják: „Aztán mikor koccint velünk, vőfély úr?” Már pedig ha a vőfély hat asztaltársasággal benyom hat felest, az már erős nyomot fog hagyni a teljesítmény. Jó, persze, vannak szupermenek, akinek nem árt meg, nekem igen. Persze, lehet mértékkel inni, ezt mindenki maga tudja. Én a legegyszerűbb megoldást választom, az elején, a pohárköszöntőnél koccintok az ifjú párral és az örömszülőkkel, azt az italt elfogyasztom, aztán éjfélig talán még esetleg egy sör elmegy, egyébként meg ásványvizet iszom. A normális vendégek megértik, hogy azért nem iszom, hogy jó teljesítményt tudjak nyújtani, aki meg köcsög, azt nem érdemes győzködni. Általában arra hivatkozom, hogy kocsival vagyok.
Szólj hozzá(m)!